Felvételizzen-e a gyerek 12 évesen gimnáziumba?

0
284

„Manapság nagy divat a felvételi, lehet vele menőzni”

„Mindenképpen megpróbáljuk. Lesz, ami lesz, elmegy, legalább meglátja, milyen” – ilyen, és ezekhez hasonló válaszokat kaptam azon tizenkét éves gyerekek szüleitől, akik idén nekirugaszkodnak a hat évfolyamos gimnáziumba való felvételinek. De vajon elég érett-e egy tizenkét éves a gimnáziumhoz? Képes-e kezelni a váltást? És hogy birkózik meg az esetleges kudarccal?

 

A központi középiskolai felvételiket minden évben országosan egységesen tartják, idén január 20-án került sor a normál, majd január 25-én a pótfelvételikre. Ez utóbbin azok a diákok vehetnek részt, akik valamilyen alapos ok miatt (pl. megbetegedés) nem tudnak megjelenni az első alkalmon. A felvételi két 45 perces blokkból áll: az első részben a magyar nyelvi feladatlapot, a második részben pedig a matematika feladatlapot töltik ki a tanulók. Mindkét lap 10 feladatot tartalmaz, amelyek a gyerekek különféle készségeit, képességeit és kompetenciáit (szövegértés, szövegalkotás) mérik.

A vizsgán külön feladatlapot töltenek ki a 8 évfolyamos gimnáziumba, a 6 évfolyamos gimnáziumba, valamint a középiskola 9. évfolyamára jelentkezők. Ez utóbbiaknak a jelenlegi rendszer szerint mindenképpen szükséges megírni a központi felvételit a továbbtanulás miatt, ám a többiek, a negyedikesek és a hatodikosok számára ez csupán egy előrehozott lehetőség, mégis évről évre egyre többen élnek vele.

Az oktatas.hu adatai szerint idén a 9. évfolyamra felvételizők írásbelijére mintegy 54 000 fő jelentkezett, míg a 6 évfolyamos gimnáziumi írásbelin közel 8600 fő, a 8 évfolyamos gimnáziumi írásbelin pedig közel 6000 fő vett részt. Azokra a gyerekekre, akik sikerrel oldották meg a feladatlapokat, és magas pontszámot értek el (a két feladatlappal összesen 50-50 pontot lehet gyűjteni), általában még szóbeli vizsgák is várnak, attól függően, hogy hány gimnáziumba adták be a jelentkezésüket. A legtöbb gimnáziumban erre február végén, illetve március folyamán kerül sor. A budaörsi Illyés Gyula Gimnázium kivétel, itt egyik évfolyamon sem tartanak szóbeli felvételi vizsgát. A teljes felvételi procedúra tehát több hónapon át tart, és a végleges eredmény csak a szóbeli vizsgák lezárulta után alakul ki.

 „Már unatkozom a suliban” – mondta ki nyíltan a tizenkét éves budaörsi Lili, akit a 6 évfolyamos gimnáziumi felvételivel kapcsolatban kérdezgettünk. De nem csak őt, hiszen jó lenne megtudni, milyen okok vezetik a családokat és a gyerekeket arra, hogy nekiinduljanak a nehéz felvételi procedúrának. (Mivel ez egy igen érzékeny téma, a válaszadók kérésének megfelelően megváltoztattuk a neveket.) „Jó tanuló vagyok, és féltem attól, hogy ha nem felvételizem idén, akkor a következő két évben már lassabb tempóban fogunk haladni az osztállyal, és ezért nehezebb lenne nyolcadikban egy jó gimnáziumba bekerülnöm” – tette még hozzá a kislány. „Én nem szeretem az osztályomat, és nem érzem jól magam a sulimban. A többiek folyton bántanak és kiközösítenek, ezért mindenképpen el szeretnék menni innen év végén” – válaszolta kérdésünkre a szintén tizenkét éves Tünde. Mindkettejük érvei világosak és érthetőek, bennük megfogalmazódott a váltás gondolata és tesznek is azért, hogy sikeres legyen a felvételijük. A szüleik támogatják őket ebben, hiszen már hónapok óta külön tanár segítségével készülnek a megmérettetésre.

Vannak azonban olyan gyerekek is, akik nem saját elhatározásból, inkább szülői indíttatásra vágtak bele ebbe a procedúrába. Ahogy az egyik édesanya fogalmazott: „A fiam tehetséges sportoló és emellett jó tanuló is. Úgy érzem, bírja a terhelést, és megérett rá, hogy magasabb szintre lépjen.”

És vannak olyan családok is, akik inkább kivárják a nyolcadikat, amikor már elkerülhetetlen a felvételi.Nemrég költöztünk Budaörsre. Az én kisfiam gyorsan beilleszkedett az osztályába, és nagyon jól érzi magát a társai között. Amikor felmerül bennem és az apjában, hogy meg kéne próbálni a felvételit, élénken tiltakozott, így lemondtunk róla. Most még van bő másfél éve arra, hogy lelkiekben is felkészüljön a váltásra” – osztotta meg velünk egy édesanya.

Manapság nagy divat a felvételi, kicsit lehet vele menőzni, ahogy a gyerekek mondják. Lehet konkurálni egymással, dicsekedni a szülők körében” – ezt már Farkas Gábor, a Herman iskola pszichopedagógusa mondta. „A szülők szeretnék a lehető legjobb helyen tudni a gyereküket, de sokszor látjuk azt, hogy olyan gyerekeket visznek el tőlünk, akik még kajlák, éretlenek, és persze lehet, hogy néhány év alatt benő a fejük lágya, de nem mindig könnyű az az első két év, ami még az általános iskola utolsó két éve lenne. Persze azt is látni kell, hogy a hatosztályos gimnáziumok között is óriási különbségek vannak.

Milyen gyerekeknek való egyáltalán a hatévfolyamos gimnázium? „Az olyan hamar érő gyerekek számára, akiket vonzanak az intellektuális kihívások, jó képességűek, jól szocializáltak, és akiket bizonyos szempontból már visszahúzna az általános iskola. Számukra nagy lökést adhat a környezetváltozás, azaz hogy új osztályba, új közösségbe kerülnek, valamint az is, hogy egy gimnáziumban már más a tanárok hozzáállása, kevésbé tekintik őket gyereknek, és más típusú terhelés éri őket” – válaszolta a szakember. „Ugyanakkor azok, akik nem terhelhetőek, még nem elég érettek, nincs meg a megfelelő feladattudatuk, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek” – tette hozzá.

Az általános iskolákban többnyire nyitottak a pedagógusok arra, hogy a szülők megbeszéljék velük a felvételi lehetőségét. Ám a segítőkész pedagógusok úgymond maguk ellen dolgoznak, hiszen ha „lefölözik” az osztályokat a hatévfolyamos gimnáziumok, akkor a hátralévő két évben nehezebb helyzetbe kerülhetnek a megmaradó, esetleg kevésbé jó képességű tanulókkal. Bár az is igaz, hogy az így létrejövő kisebb létszámú osztályokban nagyobb figyelmet kaphatnak az egyes gyerekek, és az igazán lelkiismeretes pedagógusok célzottan, személyre szabottan és hatékonyabban tudnak nekik segíteni a fejlődésben.

A pedagógus, az iskola mindig szeretné megtartani a jó képességű gyerekeket, mert őket élvezet tanítani és velük hatékony a munka. Ez mindig ambivalens érzéseket kelt bennük. Azonban mindig vannak olyan gyerekek, akik bár megírták próbából a felvételit, és jól is sikerült nekik, továbbra is az általános iskolában maradnak” – tartotta még fontos Farkas Gábor. „Véleményem szerint fejlődés-lélektanilag a tizennégy-tizenöt éves kor a megfelelő a váltásra, mert ott következik be hozzáállás-attitűdbeli váltás, valamint megváltozhat az érdeklődési és a baráti kör is. De azt is hozzá kell tennem, hogy végeredményben ez is gyerekfüggő, minden esetben az adott gyerekből kell kiindulni.”

Hogyan lehet feldolgozni a rosszul sikerült felvételit? „A felvételi nagy stresszt okoz, és van olyan gyerek, aki ezt rosszul tűri, de én úgy vettem észre, hogy inkább a szülők viselik ezt rosszul. Látni kell, hogy a felvételi divat, de ugyanakkor egyfajta lehetőség is, ahol egy adott iskolától független mércén megmérettethetik magukat a gyerekek. Sok függ már attól is, hogy állnak a szülők ehhez. Ha azt mondják, hogy próbáld meg, utána, ha gondolod, nyugodtan maradhatsz az iskolában, és ugyanúgy szeretünk, támogatunk, legfeljebb meglátjuk, milyen területekre kell még fókuszálnunk, az jó. Ha viszont ezt egyfajta világvégeként meg személyes kudarcként éli meg maga a szülő, és ezt a hozzáállást átragasztja a gyerekre, akkor ez nem használ neki, mert kisebbrendűségi érzéssel távozik erről a megmérettetésről, és veszteségként fogja elkönyvelni magában. Ahhoz, hogy ezen túllendüljön, tudatosítaniuk kell, hogy valóban felkészülten ment-e oda, megtett-e mindent az eredmény érdekében, illetve hogy elég érett-e a váltásra. Vannak olyan gyerekek, akiknek az idegrendszere egész egyszerűen még nem alkalmas erre a megmérettetésre” – szögezte le a pszichopedagógus.

bika iskolaA szülők természetesen a legjobbat akarják a gyereküknek. Ahhoz, hogy ezt elérjék, fontos, hogy ne a divat vagy a többiek után menjenek, hanem azt tegyék, ami a gyerek számára a lehető legjobb. Lényeges, hogy a gyerek semmi esetre se roppanjon össze a hatévfolyamos felvételi súlya alatt, inkább fogja fel egy nagyszerű és szükség esetén később még megismételhető próbatételként.