„Nem terápia, de a feszültségoldásban sokat segít. Stresszkezelés, önismeret, játék a hangunkkal, a testünkkel”
„Újra felnőtt drámaworkshop Budaörsön! Hat alkalomra várjuk a fejlődni és önfeledten játszani vágyókat” – olvasom a Budaörsi Dráma Bár bejegyzését. Az első alkalom március 13-án este lesz a Zichy Majorban, éppen a nyomtatott lapunk megjelenésével egy időben. Sokféle személyiségfejlesztő programról adtunk már hírt, volt közte családállítás, playback színház, közösségi társasjáték, pszichodráma és persze drámajáték is, de ez utóbbi inkább gyerekeknek.
És ez esetben miről van szó, kicsit bővebben? Bognár Anna a Budaörsi Dráma Bár kitalálója és működtetője március 6-án járt nálunk a szerkesztőségben. „Ez a harmadik év, hogy Budaörsön indítok drámacsoportokat, de ezt megelőzően már sok helyen, többek között Érden és Budapesten, a MÜPÁ-ban tartottam/tartok, illetve táborokat is. Színészként indultam, de egyre inkább érdekelni kezdett a színház hatása az emberekre, és először – főleg a gyerekelőadásaink után – ott maradtam játszani, majd azon kaptam magam, hogy az, ami az előadás előtt és után történik legalább olyan fontos, mint maga a műsor. Közben egyéb képzések mellett drámapedagógiát is végeztem és jelen pillanatban is végzek, ami még inkább ebbe az irányba tol. Mivel 15 éve élek Budaörsön, ide jár, illetve járt a három fiam óvodába, iskolába, és ez idő alatt eléggé megismertem a helyben elérhető hasonló lehetőségeket, tavaly úgy gondoltam, miért ne próbálkoznék meg én is a saját környezetemben. A résztvevők különböző korosztályokból kerülnek ki. Tavaly már volt egy kisgyerekeknek és egy nagyobbaknak szóló csoport és megindult egy felnőtt workshop, de úgy érzem, a felnőtteknek nehéz kiszorítani erre az énidőt, ezért nekik 4-6 vagy 8 alkalom és heti egyszer 2,5 óra, és ezek kurzusszerűen negyedévente visszatérnek. Körülbelül a csoport fele jön el újra, a másik fele újakból áll.”
Miből áll egy foglalkozás? Anna kérdéseinkre válaszolva előbb azt hangsúlyozza, hogy a bevezetőben felsorolt programok között lényeges különbségek vannak, eltérő célokkal és mindegyik vezetéséhez másfajta felkészültség kell. Amit ő csinál, az nem terápia, de a feszültségoldásban sokat segít. Stresszkezelés, önismeret, játék a hangunkkal, a testünkkel, és lépésről lépésre jutnak el oda, hogy rögtönözve vagy két-három fős kisebb csoportokban előtte elvonulva mini előadások születnek meg. „Mindez egy folyamat, amit végigvezetek és nagyon fontos, hogy a végére egy közösségé alakulunk” – emeli ki. Az ideális létszám 8 és 12 között van, és a jelentkezőktől előzetesen bekér egy rövid bemutatkozást, illetve, hogy ki mit vár a foglalkozásoktól. Van, aki azért jön, mert dédelgetett álma volt a színészi pálya, de másfelé vezetett az útja. Más azért, mert prezentációra készül és egyelőre gombóc van tőle a torkában. Megint más csak a közösségért. Jellemzően nők jelentkeznek, és bár mint írtuk, a korosztály széles, a jellemző mégis a 30-50 évesek érdeklődése.
Sokan vesznek részt egyedül a programon, de mindig van egy-két házaspár, és az is nagyon érdekes, hogy ilyenkor a háttérben meghúzódhat egy-egy kisebb sérelem, amit játékosan könnyebb kibogozni. „Ha valami probléma feljön, akkor azt levezetjük, megállítjuk az adott ponton a cselekményt, de én sosem megyek nagyon mélyre, mert nem az a cél, hogy traumákat ássunk ki és marcangoljunk szét” – tájékoztat. „A játék, az érzelmek kijátszása, tudatosítása már önmagában felszabadító”- teszi gyorsan hozzá magyarázatként.
E rövid kis cikkben a drámafoglalkozások könyvtárat megtöltő szakirodalmába természetesen nem tudunk belemenni, de a gyerekeknek szóló foglalkozásokra visszatérve (ezek Budaörsön szeptembertől folyamatosan zajlanak, szintén a Zichy majorban), amit Anna még fontosnak tart: aki az iskolában vagy akár otthon nem találja meg a helyét, az itt közösségre lelhet.
Azzal indítottunk, hogy sokféle személyiségfejlesztő és egyéb kulturális, illetve gyermekprogramról adtunk már hírt az elmúlt években, de akkor vagyunk pontosak, ha hozzátesszük, hogy ezek egy jelentős része pár hónap, kitartóbbak esetén pár év után megszűnt. Mire számít Anna? „Ez nagyon durva arány, de amikor meghirdetem, mindig háromszor annyian jelentkeznek, mind amennyien a végén jönnek. A szándék nagyon megvan, de aki valóban meg tudja oldani, hogy ott legyen, az kiszámíthatatlan, praktikusan a lehetőség sokszor nincs meg. De én bizakodom. Szeretem ezt a várost és az itt élőket.”
