Fegyelem a tatamin

0
337

Kovács Sándor edző alatt a dzsúdósok egészségesebbek és jobban tanulnak

Ezen a héten a TEL AVIV GRAND PRIX nemzetközi dzsúdóversenyen indul Ohát Zalán, a Budaörsi Sport Club (BSC) versenyzője. Nagy a tét, hiszen olimpiai kvalifikációért is küzd az öt kontinensről, ötvennégy országból érkező több mint négyszáz dzsúdós. Ohát Zalán felkészítésében jelentős szerepet vállalt Kovács Sándor edző, aki a Budaörsi Naplónak nyilatkozott az utánpótlás neveléséről és a küzdősport megszerettetéséről.

Pisszenés sincs az edzőteremben. Kovács Sándor edző félhangosan adja a feladatokat, a 7–10 éves gyerekek az edző utasításai szerint futnak, gurulnak, leszorítják egymást, és következnek az erősítő gyakorlatok is. Kovács Sándor nem elégedett a fegyelemmel, pedig a tét nagy. Elmaradhat a játék, ha nem úgy történik minden, ahogy az edző elvárja. A szerencsétlenség – mármint a gyerekek szempontjából – be is következik. Így aztán marad a kőkemény munka, ami a hangulatot nem fokozza, de annál inkább az izmokat.

„Két gyerekem jár ide dzsúdózni, kilenc és tizenkét évesek, korábban máshol edzettek. Amikor megismertem Kovács Sándort, aki felkészültebb a korábbi edzőnknél, elhatároztam, hogy klubot váltunk, és elhozom a gyerekeket Budaörsre” – meséli kérdésünkre Magyar Ferenc.  – „Itt keményebbek az edzések, és ez jó a gyerekeimnek, akik szeretnek versenyezni. Úgy vélem, ha sportolnak, egészségesebbek lesznek, sőt jobban tanulnak. Azt is elmondhatom, hogy amióta dzsúdóznak, fegyelmezettebbek, komolyabbak és határozottabbak lettek. Sándor nemcsak küzdelemre tanít, hanem fegyelmet is tart, ami segít a nevelésben.”

Kovács Sándor 1981-ben, tizenkét évesen kezdett dzsúdózni a BSC-ben. 2003-óta edzője több korosztálynak. A közelmúltat felidézve az edző elmondja, tíz éve kapott edzőtermet a városi sportcsarnokban a Budaörsi Sport Club. Mintegy százhúszan dzsúdóznak az egyesületben. Mellettük még foglalkoznak a közelben lévő iskola száz gyerekével. Több tanfolyamos csoport is van az óvodákban és más iskolákban is.

„Azért dzsúdózok, hogy ha kell, megvédhessem magam. Sándor bácsitól megtanultam küzdeni és esni, ami bármikor fontos lehet, például ha megcsúszok a lépcsőn” – mondja kérdésünkre a tizenkét éves Csató Dénes.

A tizenhárom éves Erdő Kristóf így gondolja: „Én az önfegyelem és az önvédelem miatt szeretek dzsúdózni. Nekem fontos ez a sport azért is, mert jó testalkatot ad.”

Pedagógiai és szakmai céljáról Kovács Sándor lapunknak elmondja, a nagyobb korosztályt már nem megnyerni, inkább megtartani kell. A kezdőkkel szeretné a klub versenyzői bázisát bővíteni, vagy legalább szinten tartani. Arra törekszik, hogy a 7–10 év közötti gyerekekkel megismertesse és megszerettesse a sportot. Ezért úgynevezett rávezető játékok is előfordulnak az edzéseken, például olyanok, amelyekben sokat kell esni, gurulni.

Mikor érzi úgy, hogy jó edzést tartott, mikor elégedett? – firtatjuk. „Ha jól lefoglalom a gyerekeket. Mivel küzdősportról van szó, a fegyelem alapkövetelmény. Ha ez megvalósul, akkor a háttérben az érdeklődés van. Versenyszakosztályról lévén szó a szép eredmények töltenek el jó érzéssel. Ha egyre több gyerek jön hozzánk, akkor az siker. Úgy érzem már megszereztem azt az edzői rutint, amely ahhoz kell, hogy a dzsúdó megismertetésétől kezdve a versenyre való felkészítésig kísérjem a gyerekeket, sőt foglalkozom a felnőtt kezdő csoporttal is.”

Írta: Moldoványi Tibor

Az utánpótlás nevelésről korábbi cikkeink:

Atlétika, ritmikus gimnasztika, asztalitenisz, cselgáncs, karate, tenisz és úszás ITT.

A kézilabdáról ITT írtunk.

Tánc és fitnesz: ITT.

A tájfutásról: ITT.

Foci: ITT

Kick-box: ITT