Budaörsről gyakran mondják, hogy – bár az önkormányzat önállóságát korlátozó kormányzati döntéseknek a hatását érezzük – egy „kis Ausztria”. Az idén nyáron, egy közeli ismerősöm Bécsben kórházba került, és sok időt töltöttem vele, mellette. Így aztán akarva-akaratlan megtapasztalhattam, láthattam az osztrák egészségügy működését.Van hova fejlődnünk!
A kórház, melynek baleseti sebészeti osztályán oly sokat jártam Bécsben, hasonló rendszerű, mint a budapesti János kórház. Hatalmas területen fekszik sok pavilonnal, és csodálatos, rendben tartott parkokkal, öreg, de egészséges fákkal.
Már a kórház bejáratánál tájékoztatják az embereket arról, hogy ebben az állami kórházban a világ minden tájáról származó orvosok, nővérek stb. a betegek tökéletes gyógyulásáért dolgoznak.
A látogatási időben a kórház belső területén ingyenes mikrobuszok közlekednek a pavilonok között, és hozzák-viszik a hozzátartozókat. A lényeg persze nem ez, hanem a betegek fogadása. Amint például egy törést szenvedett embert bevisz a mentő a kórházba, pillanatok alatt többen kezelésbe veszik, röntgen, vizsgálat stb., majd ezeket követően mintegy fél óra múlva (!) már a saját ágyában fekszik.
A műszeres vizsgálatok zömét a beteg ágyánál végzik el, oda tolják hozzá a műszereket egy kocsin. Ha olyan vizsgálatra van szükség, amit egy másik épületben tudnak csak elvégezni, akkor a beteget a saját ágyával együtt viszik át, egy erre a célra átalakított mikrobusszal, amiben egy sínpárra tolják rá az ágyat.
A kórtermekben három-négy ágy van tágasan elhelyezve. Az ágyak zöme elektromosan állítható, a fej- és lábrész emelhető, süllyeszthető.
A nővérek reggelente hatalmas „csapást” mérnek a kórtermekre, pillanatok alatt áthúznak minden ágyat, naponta egyszer biztosan. Ha valaki véletlenül kiönti az ágyra a vizet, azonnal újabb ágyhúzás. S a nővérek mosolygósak, készségesek.
Ebben a kórházban minden beteg egyforma, és persze nem szakadt és nem kopott, hanem kényelmes hálóinget kap. A betegágyak fölött pedig mindenkinek van egy kapaszkodója, és egy kis szerkezete, ami egy telefonkagylóra hasonlít, de funkciója szerint jól láthatóan mutatja az időt, valamint a nővérnek lehet csengetni vele, aki ezen keresztül megkérdezi, hogy mire van szüksége a betegnek. S még szinte meg sem szakadt a vonal, máris ott van a kért segítséggel stb.
A televízióval is felszerelt kórtermek tiszták, nincs sem beteg-, sem vizeletszag.
Minden kórteremhez tartozik egy fürdőszoba vécével. Alapfelszerelés benne a fogkrém, szájvíz, szappan, papírtörlő, papír, tusfürdő.
Az étkeztetés? Minden betegnek kiosztottak a hétvégén egy étlapot a következő hétre vonatkozóan, és háromféle menüből lehetett választani ebédet és vacsorát Természetesen van diétás is. Reggelinél pedig mindig elhangzik a kérdés: kávét, tejjel, tej nélkül, teát, kakaót? Mit tetszik kérni, fehér kenyeret vagy rozsosat, esetleg zsemlét a reggelihez? Ami egyébként jellemzően felvágott, vaj, dzsem és paprika, paradicsom.
Mivel nyáron jártam ott, feltűnt, hogy minden ablakokon van reluxa, hogy védjen az erős napfénytől. A folyosón pedig egyik nap egy cédulát láttam a falra kihelyezve, a vakolat volt ott egy kis részen sérült, és azt jelezték vele, hogy javítandó.
Bármilyen pozitív is volt a benyomásom, azért az a cél, hogy minél hamarabb elhagyhasd a kórházat. Volt alkalmam megfigyelni, hogy mindaddig, amíg nincs kész a zárójelentés, a beteg az ágyában marad, majd az orvos tájékoztatja a zárójelentés alapján. Ezután egy nővér segít felöltözni, mindeközben már megrendelték számára a betegszállító kocsit, amely pontosan, időre érkezik.
S ha bármilyen gyógyászati segédeszközre van szüksége a későbbiekben az embernek, azt még távozása előtt a kórteremben, a nevére felcímkézve személyesen átadják, amiről a számlát (mely a teljes ár töredéke) postán küldik el, utólag.
Mivel közeli ismerősömnek a későbbiekben az ambuláns baleseti sebészeti rendelésen is többször meg kellett jelennie, annak a működését is szemügyre vehettem. Több vizsgálati terem és két röntgen van és hangosbemondón hívják a betegeket a kijelölt vizsgálókba. A váróteremben pedig párnázott székek vannak, melyeknek a lábrésze emelhető. Színes, bőrhatású huzatú székek ezek, és persze nincsenek elszakadva, összevagdosva, összefirkálva. A szék háttámláján egy fogót helyeztek el, azzal tudják betolni a járásában korlátozott embereket a vizsgálóba.
Ha valaki taxival szeretne hazamenni, megrendelik a kocsit, sőt kikísérik a kapuba és segítenek beszállni.
A váróteremben épp úgy, mint a kórházi folyosókon rozsdamentes medencéjű csap van, poharakkal. Egyik alkalommal nagy melegben voltam látogatóban, és legnagyobb meglepetésemre a nővér engem is megkínált egy pohár vízzel. Jólesett a figyelmessége.
(Folytatjuk)
