„Az idei négymilliárdos elvonást csak azért vészeltük át, mert előrelátóan gazdálkodtunk az előző években.”
„Az Orbán kormány olyan mértékben folytat önkormányzat ellenes politikát, hogy polgármesterként nem is tehetnék mást, mint hogy a változásnak szurkoljak, s tegyek is érte” – mondja Wittinghoff Tamás polgármester a vele készült évzáró interjúban. Teljes áttekintés helyett azonban csupán néhány, fontos kérdést emeltünk ki.
– A legutóbbi közmeghallgatásról szóló cikkünk címét, hogy „közbeolvasás” te magad mondtad ott, kicsit már kiakadva a hozzászólók stílusán. Mit gondolsz, miért voltak ennyire ingerültek az itt felszólalók?
A közmeghallgatás eredeti funkcióját bénítja meg és veri szét az a gyakorlat, hogy kizárólag egyetlen téma érintettjei uralják a terepet, és ugyanazt a problémát adják elő sokan újra és újra, ráadásul nagyon hosszan, újabban már felolvasva. Sértő és valótlan kijelentésekkel fűszerezve. Jelesül a Frankhegyen élők helyzetéről van. Miközben a város lakói joggal aggódnak az építési szabályok könnyítése, s a kedvezőbb ÁFA miatt kialakuló építési láz miatt, valóban azt látjuk, hogy elképesztő ütemben nőnek ki a házak a földből anélkül, hogy abba az önkormányzatnak beleszólása lehetne. Még az engedélyeket sem láthatjuk, igaz, már nincs is engedélyezési eljárás. Hosszú évtizedekre visszamenő, még a rendszerváltás előtti időkben gyökerező problémát görgetünk magunk előtt a Frankheggyel. Még a tanácsi időben lett belterület és üdülőövezet egy totálisan rendezetlen, infrastruktúra nélküli terület. Tipikus példája annak, ahogy nem szabad övezetet átsorolni. Természetes, hogy itt a telekárak jóval alacsonyabbak, mint Budaörs rendezett, infrastruktúrával ellátott, kiszabályozott területein. Sokan abban bíznak, hogy a szükséges teljes infrastruktúra gyorsan és részben közpénzből épül majd ki. A baj „csak” az, hogy több ezer ingatlanról van szó és sok-sok milliárd fejlesztési igényről, a műszaki problémákat, a forgalom növekedés részleteit nem is említem. Tényleg, őszintén átérzem a tulajdonosok helyzetét, de az önkormányzatnak az egész város érdekeit kell néznie, s a szakemberek véleményére kell alapozniuk. Amikor egy közvélemény kutatás során megkérdeztük a budaörsieket, hogy a meglévő intézményeinket fejlesszük-e vagy a frankhegyi infrastruktúrát, 93,6 százalék az előzőre voksolt. Ehhez nincs mit hozzátenni. Ennek ellenére, a realitás talaján állva, azt ajánljuk folyamatosan az ott élőknek, hogy haladjunk kis lépésekben és olyan ütemben, ahogyan azt a szűkös költségvetésünk engedi, s úgy, hogy ehhez nekik is jelentős anyagi terhet kell vállalniuk, s elfogadniuk a terület fejlődése kapcsán elengedhetetlen kiszabályozásokat, melyek kapcsán a város szintén nem vállalhatja át a költségeket, hisz magánérdekeket szolgál.
– A pandémia elején kisebb bajnál volt összefogás, az időseknek önkormányzati segítség, hogy ne kelljen kimozdulniuk. Most, a negyedik hullámban nincs ilyen. Elfáradt a társadalom és nincsenek helyben lehetőségek?
Budaörs szociális ellátórendszere, amely tényleg szinte minden életterületre kiterjed, jelenleg is jól működik, és ahol bajt észlelünk, ott megy a segítség. De most nincsenek korlátozások, azaz mindenki szabadon mozoghat, időbeli és térbeli korlátok nélkül. Emiatt nincsenek most a részünkről olyan rendkívüli intézkedések, mint akkor, amikor szinte kijárási tilalom volt érvényben. A kormány nem csak forrásokat, de információkat sem ad a települések vezetőinek a védekezéshez. Így nagyon nehéz a helyi viszonyokra szabott döntéseket hozni. A legjobb megoldás az oltás. Lehetőleg három és a maszk viselése olyan helyeken, ahol zárt térben többen vagyunk együtt. Úgy érzékelem, hogy Budaörsön, a nem túl fényes országos átlagnál sokkal jobb az átoltottság. Mindenkit arra biztatok, hogy oltassa magát.
– Amikor az előválasztás lezárult, viszonylag vissza is vonultál e témában. Mikor gondolod, hogy megint oda kell állnod és mi és ki mögé? Látod-e reális veszélyét, hogy nem is lesz jövő tavasszal országos választás?
Az előválasztáson egyértelműen eldőltek a legfontosabb kérdések. Mind a 106 választókerületben egy közös ellenzéki jelölt áll majd szemben a Fidesz jelöltjével. A mi körzetünkben Szél Bernadett fölényesen nyert. Őt támogattam, s természetesen az országgyűlési választás kampányában is minden erőmmel támogatni fogom. Ugyanígy nagy többséggel – bár meglepetésre -, de Márki-Zay Péter személyében lett közös miniszterelnök-jelölt. Készül a közös program, és megalakult a közös kampánystáb is. Vagyis az ellenzék győzelmének az alapfeltételei adottak. Persze ez csak a szükséges feltétel… A munka nagy része még hátra van.
Az Orbán kormány olyan mértékben folytat önkormányzat ellenes politikát, hogy polgármesterként nem is tehetnék mást, mint hogy a változásnak szurkoljak, s tegyek is érte. Budaörs pénzügyi kifosztása mindenki előtt szemléletesen demonstrálja, hogy mire használja a kétharmados hatalmát a Fidesz. És akkor nem részletezem, milyen sebeket ejtettek a jogállamiságon, amellyel gyakorlatilag a teljes demokratikus intézményrendszert szétverték.
Nagyon bízom benne, odáig már nem jutunk el, hogy bármilyen ürüggyel halasztódjon a választás, már így is épp elég piszkos trükköt élesítettek, amelyek veszélyeztetik a választások tisztaságát.
– Az állami elvonásokról, ahol csak lehet, beszélsz. Sokszor kilátásba helyezve, hogy nem tudja a város az önkormányzati feladatokat finanszírozni, pláne nem az önkéntesen vállaltakat. De mivel ez eddig – szerencsére – nem következett be, az emberek nagy része már nem veszi komolyan, hogy tényleg nagy a baj. A kérdésem: végül is mekkora?
A számok magukért beszélnek. Az idei négymilliárdos elvonást csak azért vészeltük át, mert előrelátóan gazdálkodtunk az előző években, s a helyi gazdaság is jobban teljesített, mint az óvatos prognózisok szerint az várható volt és a vállalkozások szolidárisak voltak az önkormányzattal, sokan közülük nem éltek a helyi iparűzési adó megfelezésének lehetőségével.
Persze az sem normális, hogy hovatovább a szinten tartás a maximális cél. Nem véletlenül kényszerültünk rá például arra, hogy 25 évre koncesszióba adjuk a távhőszolgáltatást, hiszen a saját vállalatunknak esélye sem volt arra, hogy elvégezze a halaszthatatlan felújításokat. Lassan felélve a tartalékokat működünk, pengeélen táncolva. Bármilyen nagyobb mértékű további elvonás vagy a gazdaság visszaesése komoly bajt okozhat. És látjuk, hogyan értéktelenedik a forint, inflálódnak a jövedelmek, tragikusan nő az államadósság és az államháztartási hiány. Ezek nem jó jelek.
– Mitől tartasz elsősorban 2022-ben?
Ha nem győz az ellenzék a 2022-es választáson, akkor félő, hogy végleg felszámolja a tényleges önkormányzást a Fidesz kormány. Egyre távolabb kerülünk Európától, amely végső soron minden magyar állampolgár életére kihat majd. És persze aggódom amiatt is, hogy a járványnak nem látszik a vége. Félő, hogy esetleg a vírus egy az eddigieknél is durvább változata csap le ránk. De nem szeretnék pesszimista lenni. A lelkem mélyén tényleg bízom abban, hogy jövőre végre jóra fordulnak a dolgok.
