A Budaörsi Polgári Kaszinó, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége budaörsi csoportja és a KETEG (Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban) Alapítvány szervezésében Az etikus közgazdaságtan – elmélet és gyakorlat címmel tartott előadást péntek este az Adler kávézóban dr. Baritz Sarolta Laura domonkos rendi nővér, közgazdász és Fóris Ferenc, a KETEG Alapítvány szakértője.
Elgondolkoztató és érdekes előadást hallhatott, aki elment péntek este az Adler kávézóba a Budaörsi Polgári Kaszinó és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége budaörsi csoportja által szervezett és a Keteg közreműködésével megvalósult rendezvényre, ahol Dr. Fejéregyházi Sándor, a KÉSz budaörsi csoportjának titkára és a Budaörsi Polgári Kaszinó előadásszervezője köszöntötte az egybegyűlteket.
Dr. Baritz Sarolta Laura ismertette, hogy az alapvető probléma a mai közgazdasági szemléletben abban keresendő, hogy az anyagi világra helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben a természetszerű gazdasági megközelítés volna a helyes, ahol a gazdálkodás alapja az erkölcs és az egyház társadalmi tanítása. Ezzel a szemlélettel tart képzést a KETEG Alapítvány a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, illetve a Budapesti Corvinus Egyetemen, és ezért, azaz a gazdaság keresztény társadalmi elvű tanításáért nyert el egy díjat Laura nővér 2017-ben egy olyan pályázaton, melyet a Joseph Ratzinger – VXVI. Benedek pápa és a madridi Francisco de Vitoria Egyetem közösen írt ki. Oktatási módjuk lényege, hogy keressék a közgazdaságtan emberhez való viszonyát, melyet a teológia és filozófia segítségével érnek el. Az egyház tanításai szerint érvényes erényes emberképhez igyekeznek igazítani a gazdasági tudományokat.
A kérdés az, hogy a világ problémái, melyek többek között a gazdasági válságok és a környezet fenntarthatatlansága megoldható-e a jelenlegi, főáramú közgazdaságtan elvei mentén vagy paradigmaváltásra van szükség? Az elmúlt néhány száz év alatt kialakultak a gazdaságot ma is jellemző főbb tulajdonságok, elvárások, például a haszonelvűség, a profitmaximalizálás, a végtelen növekedésre törekvés e véges erőforrásokkal rendelkező bolygón, az egyoldalú érdekérvényesítés. Ezzel szemben a KETEG-módszer az emberközpontú gazdaságot tartja etikusnak és hosszútávon fenntarthatónak. És ennek az irányzatnak is megvannak a történelmi példái, Antonio Genovesi már a XVIII. században arról ír, hogy a gazdaságnak a közjóllétet kell szolgálnia.
Az emberközpontú gazdaságban a profit nem cél, hanem csak egy eszköz. A gazdaság célja pedig a közjó megvalósítása. A közjót Laura nővér így definiálta: „Emberi kiteljesedés egyéni és közösségi szinten egyaránt.” Majd kitért a struktúra és az ember összefüggéseire: a közgazdaságtan főáramlata szerint az ember csak eszköze a struktúrának, ahogyan egyes pszichológiai elméletek szerint a csoport befolyásolja az egyén viselkedését. Azonban az ember belső motivációval képes megváltoztatni környezetét. És amilyen az emberi értékrend, olyan lesz a ráépülő gazdasági struktúra, tehát az ember határozza azt meg.
Míg dr. Baritz Sarolta Laura a tudomány felől közelítette meg a témát, Fóris Ferenc a mindennapi gyakorlati életre vonatkozóan világította meg az ember gazdaságot befolyásoló szerepét. Viselkedésünkkel hozzá tudunk járulni a világ értékrendünk szerinti alakításához. Például azzal, mit vásárolunk meg, vagy mit nézünk a tévében. Ezek mérhetőek, s csak azt gyártják, amire van kereslet. Arra is kitért, nem minden érték mérhető közvetlenül pénzben. A családon belüli viszonyok, közös vacsora, beszélgetések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kialakított, átadott értékrenddel a közvetlen környezetünket – közvetve a világot – pozitív irányban alakítsuk. Innen fűzte tovább Laura nővér, mit jelent az, ha az emberi értékrend határozza meg a gazdasági rendet. A kizárólagosan haszonelvű embereknek a profitmaximalizálás egy önző folyamat, ahol mindenki mást le kell győznie, így végül egyedül marad, amit senki nem bír ki, mert az ember társas lény. Az erényetikai felfogás szerint valódi értékek segítségével is lehet jó gazdasági eredményt elérni. Például Stephen R. Covey könyvében, melyben a magasan motivált emberek hét szokásáról ír, említi, hogy az erényes vezető hatékonyabban irányít, tehát erényei a profitmaximalizálást segítik elő. (Egyébként a jó fogalmát egyetemes normák határozzák meg – köztük például a tízparancsolat -, nem az egyén, tehát ez egy objektív fogalom.) „A kölcsönösségben élő ember (homo reciprocans) az erényetikai embermodell” – mondta a domonkos rendi nővér az erényetikai ember másik fontos tulajdonságát elemezve. A másik ember igényeit figyelembe venni tudó egyén – még ha önös érdekei kívánják is -, képes az együttműködésre, így mindkét fél nyer, ezáltal nagyobb nyereségre tesz szert, mert nem szigeteli el magát.
A kölcsönösség megélésének gondolatát Fóris Ferenc a mindennapi élet gyakorlatába egyrészt a család példáján, másrészt az élet más területein – munkahelyen, egyéb társadalmi funkciót betöltő közösségben – megjelenítve magyarázta el. Fontos, hogy a családban mindenkinek, még a kisgyermeknek is, legyen saját feladata a köz javára is, tehát az, hogy a családfő eljár dolgozni, vagy a diák tanul, nem számít bele. A szociális élet és a tágabb látókör érdekében érdemes a tágabb értelemben vett családdal, a munkatársakkal, a társasház többi lakójával is kölcsönösségi viszonyt ápolni. Ezen kívül apró pozitív irányú változtatásokkal lehet minden nap valamivel hozzájárulni ahhoz, hogy jobb legyen a világ.
Ezt követően dr. Baritz Sarolta Laura kitért arra, hogy a gazdasági műveletek célja, vagy akár egy vállalkozás alapításának motivációja is a paradigmaváltás részét kell képezze. Tehát a profit is akkor jó, ha jó célt szolgál – ezt már Aquinói Szent Tamás is leszögezte a XIII. században. Az erényetikai emberkép értékrendjében a vállalkozás célja az értékteremtés, segítő szándék, nem pedig a mindenáron való meggazdagodás. Arisztotelész pedig az értékek hierarchikus rendjében legalulra helyezte az anyagi javakat és legfelülre az erkölcsi értékeket, mellyel sok, nem keresztény filozófus is egyetért. Aquinói Szent Tamás a jókat három csoportra osztotta, melyek közül az erkölcsi jók élveznek prioritást minden jó közül, a hasznos jók állnak második helyen, s végül a gyönyörködtetők, melyek önmagukban nem lehetnek célok, legfeljebb kísérői az erkölcsi jóknak. S végül maga a pénz is szóba került, mely a két paradigmában teljesen más helyet foglal el. A mai, általános főáramú gazdaságban legfőbb célként és uralkodó tényezőként van jelen. Az erényetika paradigmájában viszont csupán eszköz, mely a hasznos jókat szolgálja, ahogy Laura nővér elnevezte: „a szolgák szolgája”. A hierarchia legalsó fokán kellene állnia, bár ma az általános értékhierarchiában legfelül van.
