Édes mostoha – színházi ajánlónk

0
437

Egy igazán kedves előadást szeretnék olvasóink figyelmébe ajánlani, a címe Édes mostoha és a Budaörsi Latinovits Színház és Múzsák társulata közös produkciója.

Bár ajánlásra nincs is igazán szükség, hiszem még a szombat esti bemutató előtt elfogyott az összes jegy a következő öt időpontra is. A rendező Szemán Béla, akit eddig inkább színészként ismerhettünk meg, és Lakner Artúr (1893-1944) magyar író, forgatókönyvíró, filmdramaturg, rendező, színházigazgató ifjúsági regényéből a most bemutatott darabot Lőkös Ildikó dramaturg és ifj. Straub Dezső zeneszerző állította színpadra.

Az alaptörténet szívet facsaró: Erzsike (Nagy Nóra Zsófia) árva marad, és a gyászév leteltével némi baráti unszolásra az elfoglalt, ügyvéd apukája (Tóth Sándor) új anyukát (Endrődi Ágnes) hoz haza. Csakhogy előtte az öregedő nagynéni Ibolya (Ambrus Asma) tele meséli a kislány fejét a gonosz mostohával. Persze ahogy az a mesékben és az ifjúsági regényekben szokott, a végére minden jóra fordul, és az új anyuka nem gonosz, hanem édes mostoha. De hogy az egész még meghatóbb legyen, van benne egy másik árva és beteg kislány is és annak vicces, cirkuszi művész apukája Frici (Hajmási Dávid), úgy mellesleg ők is megtalálják az új mamát. A bentlakásos Boldog Otthon iskolában a tanító néniről (Bánfi Kata) megtudjuk, hogy ő is itt tanult ingyenesen, mert nagyon okos, de nagyon szegény kislány volt és lám egyetemet végzett. Szóval van mitől meghatódni…

Ajánlót szeretnék írni, és nem színházi kritikát, ugye ezzel kezdtem. Ennek ellenére nem hagyható dicséret nélkül a Múzsák társulata gyerekszínészeinek a teljesítménye. A legkisebb lányka alakítja bájosan és tisztán (végre nem selypítve!) beszélve, és tisztán énekelve Erzsikét. A többiek pedig, az Édes Otthon tanulói ahány kislány, annyiféle alkat, a szólisták szintén szépen hangsúlyoznak, énekelnek, a táncban a vidám koreográfiára együtt mozognak. Természetesen a felnőtt színészek (a fentieken túl Juliska Tövispataki Beáta, igazgató Horváth Károly, Safranek a portás Gyurity István) is jók voltak, de tőlük nem is vártam mást.

A Budaörsi Latinovits Színház (a Múzsákkal) új arcát mutatta meg. A 18-as karikával ellátott Sötétség hatalma és Elektra, no meg az egy-két személyes, inkább a legkisebbeknek szóló mesejátékok után ezzel a saját (hiszen nagyszerű vendégelőadásokat e műfajban is láthattunk már) zenés gyermekelőadással egy új közönségcsoportot sikerült megnyerni: a családi programra vágyókat. Nekik érdemes figyelni, hogy mikor lesznek ismét jegyek.

Fotók: Budaörsi Latinovits Színház/Borovi Dániel