„Az idén még kimegyek a virágaimmal Úrnapján a körmenetre, a Templom térre, de utána befejezem” – mondja Ecseri Erzsi.
Ecseri Imrét és feleségét, Erzsit a nagymamák korosztályából mindenki ismeri Budaörsön. Imre volt ugyanis a Mozgáskorlátozottak Budaörsi Egyesülete vezetője 1983-tól 2012-ig, Erzsi pedig aktivistaként mindig ott volt mellette. Ma már Imre 80 év felett jár, Erzsi pedig lassan közeledik e felé. S bár főként a férj egészsége már nem az igazi, ennek ellenére a náluk tett március közepi látogatásom másnapján is arra készültek, hogy – bár segítséggel -, de elmennek a Városi Nyugdíjas Egyesület zenés-táncos klubdélutánjára a művelődési házba.
Jövetelem célja azonban most nem az volt, hogy a nyugdíjas klubokról beszélgessünk, hanem a kaktuszokról. Aki ugyanis mégsem találkozott velük korábban – mondjuk valamelyik Empátia napon vagy más, az egyesület által szervezett rendezvényen -, az biztosan megállt már valamelyik budaörsi kulturális rendezvény kézművesvásárán Erzsi asztala mellett, hogy válogasson az egészen kis méretűtől a közepesen át a méteres szúrós, tüskés vagy tüske nélküli kaktusz és a sokféle pozsgás, csodás növény között.
„Az idén még biztosan kimegyek a virágaimmal Úrnapján a körmenetre, a Templom térre, de utána befejezem” – mondja Ecseri Erzsi. Ám nem teljesen, hiszen otthonról, előre egyeztetett időpontban továbbra is kiszolgálja az érdeklődőket, és mivel nagyon szereti szaporítani, babusgatni a kaktuszait, amíg ereje engedi erről nem mond le. Viszont úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy ne napi tíz órában foglalkozzon velük, tehát szeretné eladni, amik idén átteleltek, illetve a cél az, hogy ne ő menjen ki a vásárokra a vevőkhöz, hanem aki szeretne a piaci ár alatt, de gondosan nevelt, egészséges növényt, az jöjjön el hozzá.
És hogyan kezdődött a kaktuszokkal való kapcsolat? Magam, mint pályakezdő újságíró mintegy negyven évvel ezelőtt jártam először a Zichy Péter utcai kis házban, amikor Erzsi édesapjáról készítettem a Pest Megyei Hírlap számára riportot. Igen, a kaktuszokról és mellette a bácsi fafaragó tevékenységéről. A lánya tehát akár tőle is örökölhette a növények szeretetét. Amíg az apja élt, párhuzamosan csinálták, „de én jártam ide, Budaörsre eladni, ő pedig csak a budai Fehérvári úti piacra” – pontosít Erzsi. S miért pont kaktusz? „Mert kicsi a helyigénye, és nekünk mindössze 90 négyszögöles az egész kertünk, abból 60 maga a ház” – hát, nem ilyen racionális válaszra számítottam. Majd további faggatózásomra, hogy milyen szakmai tudás kell hozzá, megtudom, hogy a tudás biztosan nem hiányzik a családban, hiszen nemcsak az édesapja és Erzsi tanult kertész, hanem Imrével, a férjével ugyanabba a szakiskolába jártak (bár egy párrá sokkal később váltak, de az már egy másik történet), akinek az öccse és a húga is kertész, sőt a lányuk is az lett. „Apukám egyébként arra ösztönzött, hogy érettségi után tanuljak majd szakmát, de ne kertész legyek. Én viszont a gimnáziumot nem szerettem, így egy év után, átmentem a kertészeti iskolába. Ahol 1965-ben vörös oklevéllel végeztem…”
A beszélgetés után kisétálunk a kertbe, illetve a verandán és a pincelejáróban nézegetjük az áttelelt virágokat, és persze Erzsi, miközben megfogja, már-már megsimogatja őket, mesél és mesél, az oszlopkaktuszról azt, hogyan dőlt rá, az igazán igénytelen kavicsvirágról, hogyan szurkálta össze, amikor meggondolatlanul nyúlt át fölötte. Majd szóba kerül a ma közkedvelt aloe vera, ami nem kaktusz, hanem pozsgás növény, és a neki tulajdonított jótékony hatások; de megemlítem neki a kaktuszoktól való félelmeket is, majd egyetértünk benne, hogy kifejezetten mérgező kaktuszok nincsenek, de olyanok vannak, amik hallucinációt okoznak, ha túlzottan sokat fogyasztanak belőle. De például a háromélű kutyatej vagy a kaktuszpálma mérgező tejnedvet tartalmaz, mely a bőrrel érintkezve, vagy akár szembe kerülve is okozhat kellemetlen tüneteket.
S mivel ekkor megérkezik a házaspár lánya, nem akarok alkalmatlankodni, így elbúcsúzom. Utolsó kérdésemre, hogy aki szeretne a cikk elolvasása után Ecseri-féle kaktuszt vásárolni, az hogy találjon ide, Erzsi azt kéri, a vezetékes telefonszámát adjam meg, mert bár van e-mail címe és mobilja, a számítógépe most is rossz éppen, a mobilt meg vagy meghallja, vagy nem. Így hát az ő beleegyezésével a hívható telefonszám: 06 23 441 264.
