Drága kedves barátunk, Matthias 2021. szeptember 13-án örökre lehunyta szemét.
Schmidt Mátyás számunkra egy szeretett családtag volt és egy ’híd’ az elűzött és az itt maradott budaörsi németek között. Halálával egy olyan kedves barátot veszítettünk el, aki kulturális értékeink megmentésén dolgozott és aki ezek feldolgozásához, megőrzéséhez fáradhatatlan munkájával a feltételeket is megteremtette.
Elődeink történelmi teljesítménye és kulturális tevékenysége népük és Magyarország számára ösztönzőleg kell, hogy hasson ránk és fiataljainkra, tiszteletet kell, hogy ébresszen bennünk apáink és ősapáink iránt, akikre örökké büszkék lehetünk, idézte Matthias a Szülőföldünk Budaörs könyvben kedves barátja szavait. Neked, drága Matthias, szívügyed volt szeretett régi hazád, a régi Budaörs. Munkádat szeretnénk folytatni és Budaörs sváb kulturális értékeit ápolni, megtartani. A Hazai föld című vers soraival szeretnénk tisztelettel búcsúzni Tőled:
Most újra elmegyek, / Vándorútra kelek / Hazai földdel a szívem felett / És bekopogok azon a kapun / Ahol az örök hazát / Megtalálom (Pfundt Gy.: Hazai föld)
Drága Barátunk Matthias hiányozni fog nekünk, imádkozunk Érte és őszinte részvétünket fejezzük ki tisztelt Családja felé is.
Írta: Dr. Gajdos-Frank Katalin
Jakob Bleyer Heimatmuseum Budaörs
Névjegy
Schmidt Mátyás Budaörsön született és a II. világháború viharai kényszerítették 1944-ben, 16 évesen, szülőföldje elhagyására. Családjával Németországban telepedett le. Neve összeforrt a Budaörs-Bretzfeld testvérvárosi kapcsolattal. 1986-ban ő javasolta az akkori tanácselnöknek a két település (kitelepítettek és óhaza lakói) kapcsolatfelvételét. Fáradhatatlan munkájának köszönhetően 1989. május 13-án, előbb Bretzfeldben, majd május 26-án, Budaörsön került sor a partneri kapcsolatról szóló szerződés ünnepélyes aláírására. Lelkes házigazdaként szervezte a Budaörsről érkező küldöttségek, csoportok bretzfeldi programjait. A kitelepített budaörsiek részére évente egyszer megszervezte az óhazába történő egy-egy jeles naphoz, eseményhez kötődő látogatásokat. Sokat tett azért, hogy a Kőhegyről 1950-ben eltávolított kereszt, 1995-ben ismét felállításra kerülhessen. Lelkes lokálpatriótaként segítséget nyújtott a budaörsi gyűjtemény számos kiállításához, továbbá alapítója és vezetője volt az 1996-ban megnyílt bretzfeldi múzeumnak.
Saját sorsáról így vallott: „Ha a budaörsiek sorsa az elűzetéssel nem is nagyvilági fontosságú, összehasonlítva a világ más, komiszabb eseményével, az egyének lelkében mégis mély sebeket ütött. Bénulásként hatott, és az új haza sok jó szándékú segítsége ellenére még mindig élt sok budaörsiben a vágy: „mi ismét hazamennénk”.
Számtalan német-magyar kulturális és hagyományőrző rendezvény szervezése, segélyakciók indítása, a kitelepítettek és az óhaza lakóinak kapcsolatfelvételét szorgalmazó kezdeményezés és újságcikk megírása köszöneteként 2020-ban Budaörs díszpolgára lett.
