Hartai Petra, Böröndi Bence és Takács Katalin után a Budaörsi Latinovits Színház művészeiről szóló sorozatunkban ezúttal Bregyán Pétert mutatjuk be. Bár a próbák most javarészt a Városi Ifjúsági Klubban folynak, vele a színház/művelődési ház udvarán beszélgettünk. Az aktualitás az, hogy ő játssza a nagypapát A láthatáron című darabban, ami a színház következő évadának első bemutatója lesz szeptember 20-án.
A láthatáron rendezője Berzsenyi Bellaagh Ádám a színház igazgatója. Petra Wüllenweber története egy 10 éves kisfiúról szól (az ajánlott alsó korhatár is 10 év), aki szenvedélyes úszó és szeretett nagypapája edzi, de a nagypapa zavartan kezd viselkedni, elfelejti a tárgyak nevét, eltűnik, meggyanúsítja az unokáját, hogy ellopta a pénzét, végül már saját tükörképét sem ismeri fel. A drámát eredetileg 2009-ben mutatták be a saarbrückeni Theater Überzwergben, 2010-ben pedig jelölték a rangos németnyelvű gyerekdarabokat elismerő Mülheimer Kinder Stücke Preis díjra, Magyarországon most láthatjuk majd először szeptember 20-án a Budaörsi Latinovits Színház feldolgozásában. Így értelemszerűen az első kérdésünk is ehhez kapcsolódott Bregyán Péterhez.
„Ez egy háromszereplős darab, a nagypapa, az unoka és egy új osztálytárs, egy kislány, aki most érkezik a városba – mondja. – A nagypapa olimpikon úszó volt és az unokája is tehetséges. Egyedül él, mert a felesége már meghalt, és a lánya egyedül neveli a gyereket, mert a férje ott hagyta őket. A nagypapát a lánya magához hívja, aki az apa szobájába költözik, és ebből keletkezik egy érdekes helyzet. A demenciának a változását, a leépülést szakaszonként, képekben kapjuk, és az unoka csak egy idő után veszi ezt észre, amikor a papa elmondja, hogy hamarosan eljön az idő, amikor már nem fog rá emlékezni. Borzasztó…” . Ez az ön számára egy „szeretem” vagy inkább „nemszeretem” szerep? – kérdezgettem tovább, mire mosolyogva visszakérdezett: „Úgy hallotta, hogy vannak nemszeretem szerepek is?” Majd megtudtuk, bizony néhányszor előfordult vele a pályája során, hogy mégsem ő kapott meg egy neki ígért, érdekesnek ígérkező feladatot, így egy jó ideje már csak azt hiszi el, amikor meglátja a nevét a próbatáblán.
Bregyán Péter életpályája a Wikipédia szerint: Kiskunfélegyházán született 1954-ben, 1977-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Ádám Ottó (nem ő vette fel, vele nem igazán alakult ki jó kapcsolata – mesélte nekünk) osztályában. Főiskolásként 1976-tól Kaposváron volt gyakorlaton, első szerződése is ide, a Csiky Gergely Színház társulatához kötötte. 1979-től egy-egy évadot a kecskeméti Katona József Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban töltött, 1981-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. Az 1988–89-es évadban az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott, 1989-től a Nemzeti Színház tagja volt. 1991-től szerepelt Budapesten a Kamrában, vidéken pedig Csiszár Imre Társulatában. 1992-ben Nyíregyházán, Szekszárdon és a Budapesti Kamaraszínházban dolgozott, 1993-ban az Arany János Színházban és Debrecenben a Csokonai Színházban, 1994-től a József Attila Színházban, 1995-től a Thália Színházban, 1997 és 2003 között a szekszárdi Német Színházban szerepelt. (Ahol voltak jó színészek, olyanok, akik jól beszéltek németül, és ritkán ez a kettő egy személyben – tette hozzá.) 1997-től a Színházi Páholyok Társasága és a Thália Társaság budapesti előadásain játszott a József Attila Színházban és a Merlin Színházban. 1998 és 2000 között Egerben volt színész. Vendégművészként az Újpest Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színházban, a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a váci Dunakanyar Színházban és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban is játszott. 2002 és 2007 között rendszeresen szerepelt Tácon a Gorsiumi Nyári Játékokon. 2003-ban a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 2003 és 2012 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2011 és 2015 között pedig a Turay Ida Színházban szerepelt. Innen került 2015-ben a Budaörsi Latinovits Színházba.
Miért éppen Budaörsre? Ez is évtizedekkel korábbra nyúlik vissza, hiszen Frigyesi Andrást már pályája elején ismerte, ő hívta korábban a Német Színházba játszani, majd amikor Frigyesi itt lett igazgató, a Latinovits színházba. A budaörsi szerepei közül azonban Bregyán Péter nem a kőszínházban játszott előadások közül emeli ki azt, amire szívesen emlékszik, hanem a 2012-es majd 2018-as szabadtéri Kőhegyi Passiót, ahová szintén Frigyesi hívta meg, és amiben ő volt Pilátus, és mind a gyönyörű helyszín, mind a helyi lakosságból toborzott amatőr szereplők lelkesedése elvarázsolta. Érdekesség még, hogy az ezt megelőző években sokat játszott a budaörsi színházat (akkori nevén Budaörsi Játékszínt) alapító Éless Béla későbbi intézményében, az Éless-színben, Budapesten.
E cikk keretei sajnos nem engedik meg, hogy mindazokat a hol megható, hol fájdalmas vagy éppen vicces emlékeket részletesen leírjuk, amiket Bregyán Péter a beszélgetés során felidézett, de röviden: mára több mint 190 szerep van mögötte, ebből 140 abszolút főszerep, rengeteg történettel. A fent felsorolt színházakban pedig az évek során igazán nagy nevekkel dolgozott együtt, meghatározó rendezőkkel (Szőke István, Zsámbéki Gábor, Csiszár Imre jut eszébe), akik közül sajnos már sokan nincsenek velünk; illetve ő maga is Jászai Mari-díjas (1998) és Kabos Gyula-díjas (2008).
Visszatérve Budaörsre, megkíséreltük arról is faggatni, hogy amikor Berzsenyi Bellaagh Ádám, mint fiatal rendező és művészeti vezető megnyerte az igazgatói pályázatot, és így Frigyesi Andrásnak távoznia kellett, felmerült-e benne, hogy ő sem marad. Kinek szurkolt? – ezt kérdeztem. A diplomatikus válasza: „A színháznak.”
Majd kicsit belementünk abba is, hogy érzi, mint egykori bonviván, mennyire hátrány a színészek számára a kor? Van egy 8-10 év holt tér, 48-tól kezdődően, amikor még nem vagy elég öreg, de már nem vagy elég fiatal sem – felelte. Ez persze inkább a nők esetében – Takács Katit kivéve (utal kolléganőjének a Vágy villamosában nyújtott Blanche alakítására) – van így, de kisebb mértékben a férfiaknál is igaz. Nála a kor előrehaladása inkább csak szerepváltást hozott, törésmentesen, bár ehhez az kellett, hogy Frigyesi András egyszer jó barátként kereken a szemébe mondja, azért nem osztotta rá, amit pedig szeretett volna megkapni, ‘mert öreg vagy’. ‘”Úgyhogy nagyon boldog vagyok a nagyapa szerepektől, és – ahogy az mára szálló ige lett – nincs kis szerep, csak kis színész. Én megkaptam a sorstól mindent, Ádámtól Dantonon keresztül mindent.”
Mindent? Ezen belül a rendezést is, bár azt négy darab után abbahagyta. Miért? „Rajtam kívül álló okok miatt. Igen, ambicionáltam, mert olyan rendező szerettem volna lenni, aki figyel a színészekre. De nincs már a terveim között.”
Egy régi interjúban mesélte el, hogy szinte egy színházban született. Ezt is kértük, hogy idézze fel: „Kiskunfélegyházán a művelődési házban édesapám volt a büfés, édesanyám pedig a gondnok. Az ötvenes években pedig a legnagyobb színészeknek is kötelező volt lejárni vidékre, így hozzánk is jöttek, így ülhettem Gobbi Hilda és Sárdy János ölében, és mindig teltház volt. De volt egy szekrény a büfé bejáratánál, ahonnan rá lehetett látni a pici színpadra, és engem apám oda mindig felrakott. Arra emlékszem, hogy fény árad felém a színpadról, és valami csodálatos melegség.”
Ez szép is lenne végszónak, de mivel sorozatunk első részében Hartai Petrától megkérdeztem, hogy kiről, mit jut eszébe, így ebből egy idézet: „Bregyán Péterről a fotelje, amiben a kis kertünkben szokott ülni. Ha bárki más ül benne, és látja Pétert jönni, fölpattan, mert az az ő helye. Persze, nem akarja, de ez már hagyomány.” Így a beszélgetés végén megnéztük hátul, a nagyközönség előtt elzárt részen, ahogy ők hívják a „jászolban” azt a bizonyos fotelt. „A Pinokkióban a rezesorrút játszottam, és ezzel a felirattal készült egy tábla, ami kikerült a jászolban a falra, az alatt állt ez a fotel. Bár a tábla már nincs ott, a fotel rám maradt. És akkor most megkérdezi, hogy nekem mit jut eszembe Petráról?” Bár ez nem állt szándékomban, arra természetesen kíváncsi voltam, mit gondol Bregyán Péter a budaörsi társulatról? „Ez egy különlegesen intelligens, tehetséges, empatikus emberekből álló társulat, ami elsősorban Ádámnak, mint igazgatónak köszönhető, aki nagyon jó szemmel látja meg azt, amikor frissít, elsősorban a fiatalokkal, hogy ki az, aki beilleszkedik majd. Összetartó, egymást tisztelő mindenki. És ez fontos.”
Fotók: Borhegyi és archív
A sorozat korábbi cikkei:
Böröndi Bence: „A társulati létezés nekem biztonságot, otthont ad” – Budaörsi Napló
Vendégségben… Hartai Petra, a Budaörsi Latinovits Színház tagja – Budaörsi Napló
Izgalmasnak ígérkező, színes évadot hirdetett tegnap a Budaörsi Latinovits Színház – Budaörsi Napló
Cikkeink a Latinovits színházról: ITT találhatók.
