Berzsenyi Bellaagh Ádámmal a budaörsi színházról

0
306

„Megterveztünk egy nagyon szép évadot”

Pandémiás időket élünk, ami nem kedvez a kulturális rendezvényeknek. De vajon ebben az időszakban milyen helyzetben van a Budaörsi Latinovits Színház, milyen változások történtek a háza táján, az ott dolgozók mit tesznek meg annak érdekében, hogy talpon maradjanak? Az idén direktorként harmadik évadát kezdő Berzsenyi Bellaagh Ádámnak tettük fel ezeket a kérdéseket, de szó esett természetesen az új évad terveiről, a társulat személyi változásairól és a színház nívójáról is.

Ne a vírussal kezdjük, inkább kérlek, értékeld direktorságod eddig eltelt időszakát!

Két évad telt el, amióta igazgató vagyok: másfél igazi és fél covidos évad. Örömteli, hogy a második évadomban egy nagyon jó folyamat indult el, hiszen a 2019-es évet úgy zártuk, hogy minden korábbinál magasabb nézőszámot és jegyárbevételt tudtunk produkálni. Az igazgatás olyan, hogy az ember mindig próbál kevésbé jól működő dolgokat feltárni és azokon javítani. Ez egy véget nem érő folyamat amiben sok feladat áll még előttünk, de sok területen tudtunk modernizálni, költséghatékonyabban működni, ugyanakkor tartottuk a bemutatók számát és azt gondolom, hogy az előadásaink művészi színvonala is magas volt, a színház országos ismertségét talán sikerült növelni. Aztán jött a koronavírus, ami nagyon sajátos helyzetbe sodorta a színházakat világszerte, így a budaörsit is. Át kellett állni egy teljesen másik pályára, egy túlélési mechanizmusra, hogy az álláshelyeket és a repertoárt meg tudjuk óvni és el tudjuk tenni egy későbbi időre, amikor már játszhatnak újra a színházak.

Mit csináltatok ebben az időszakban?

Előkészítettünk két új produkciót. A Figaro házasságát májusban kezdték el próbálni, a Születésnapot augusztus elején, így rendhagyó módon nyáron is dolgoztunk. Arra készültünk, hogy legyen két bemutatónk, amivel – ha limitált mértékben is -, de fogadni tudjuk a közönséget ősszel. Mindkettőt sikerült létrehozni és bemutatni, szerencsére nagy közönségsikernek örvend mind a kettő és nagy rá az érdeklődés. Viszont a járvány továbbra is nehéz helyzeteket idéz elő, egyik napról a másikra élünk. Nem tudjuk, milyen újabb szabályokat vezetnek be esetlegesen, illetve hogy az emberek félelme mennyire fogja őket gátolni abban, hogy elmenjenek színházba. 

Milyen óvintézkedéseket kellett eddig bevezetni?

Minden színház a saját belátása szerint próbál meg óvintézkedéseket hozni, például az ültetésre vonatkozóan sincs hivatalos protokoll. Mi az ún. sakktáblaszerű ültetést alkalmazzuk, szabadon hagyunk üléseket, de egy pár vagy család, a többtagú társaságok ülhetnek egymás mellett. Ezen kívül óvintézkedés a regisztráció, a lázmérés, a kötelező maszkhasználat, a távolságtartás és a jegykezelés rögtön a bejáratnál. Nagy öröm számomra, hogy a nézők türelemmel és megértéssel viselik mindezeket. Kis színház vagyunk, kis csapattal, így a nézőtéri alkalmazottaink száma nem elegendő ebben a helyzetben, ezért a színház egyéb területén dolgozókat is be kell vonnunk, hogy el tudjuk látni a korlátozások miatti a plusz feladatokat.

Milyen személyi változások voltak az utóbbi időben?

Ettől az évadtól megszűnt az igazgató helyettesi munkakör, ami adminisztratív pozíció volt. Előnyösebbnek bizonyult egy olyan strukturális átalakítás, amiben a feladatokat a többi adminisztratív munkatárs között tudtuk szétosztani. Nyilván mindig próbálunk racionalizálni, a hatékonyabb működésre törekedni. Ahol egy feladatra többen vannak, de kevesebb emberrel is el lehet látni, ott érdemes leépíteni, ahol viszont nagy hiány van emberben, oda kell áthelyezni a több munkaerőt. Évek óta elhúzódó probléma volt például a műszaki személyzetben a létszámhiány, de most sikerült úgy elkezdeni az évadot, hogy minden területen megfelelő számú álláshely van.

Nem hallottam róla, hogy ki lett az új művészei vezető?

Ez a beosztás 2018-ban szűnt meg, amikor igazgató lettem. Az volt a gondolkodásom, hogy egy ilyen pici színház esetében, ahol ráadásul rendező az igazgató, a két feladatot – az igazgatást és a művészeti vezetést – el tudja látni egy személy.

Mivel kompenzáljátok az üresen hagyott székek okozta kevesebb árbevételt? Milyen túlélési stratégiátok van?

A budaörsi képviselő-testület által elfogadott 2020-as eredeti költségvetést kellett módosítanunk, aminek főösszege 353 millió forint volt. A tavasz folyamán, amikor bezártunk, szembesültünk azzal, hogy a színház jelentős saját bevételtől fog elesni, és a fenntartó is csökkenteni kényszerül az önkormányzati támogatást. Ezek miatt 45 millió forinttal kisebb összeggel terveztük újra a színház és a hozzánk tartozó Városi Ifjúsági Klub egész éves költségvetését. Kiadási oldalon egy sor megtakarítást kellett végeznünk, emiatt két tervezett bemutatót is a következő költségvetési évre, tehát 2021. évre csúsztatunk át. Nagyon sok őszre tervezett előadást hagyunk el, iskolák számára például tavaszig biztos nem játszunk előadásokat. A belső működés szempontjából minden korábbinál jobban ügyelünk a költséghatékonyságra. Ezek mellett egyes házon belüli fejlesztéseket, illetve olyan állagmegóvó intézkedéseket, amiket elvégeztünk volna az év során, szintén el kellett hagynunk. A célunk elsősorban az, hogy a jelentős bevételkiesések ellenére meg tudjuk őrizni az álláshelyeket és ne kelljen elbocsátani embereket, ami hosszútávon sokkal nehezebb helyzetbe hozná nemcsak a dolgozókat hanem magát az intézményt is.

Ezeket figyelembe véve akkor hogy alakul ez az évad, várhatóan mi változik a korábbi tervekhez képest?

Megterveztünk egy nagyon szép évadot, és kitartunk amellett, hogy meg is valósítsuk, még ha az időpontokon módosítanunk is kell. A Figaro házasságát Alföldi Róbert rendezésében már májusban kellett volna bemutatnunk, de a pandémiás helyzet miatt őszre csúsztattuk. Az új időpontja szeptember elején volt, de akkor a fertőzések miatt ismét el kellett halasztani, így végül október 3-án mutattuk be.

A Születésnapot, amit Pelsőczy Réka rendezett, eredetileg is szeptemberi bemutatónak terveztük, az terv szerint valósult meg. A következő nagyszínpadi bemutató a Requiem egy álomért című filmnek a színpadi adaptációja lesz, ezt novemberben mutattuk volna be, és ez kerül most át a tervek szerint januárra. Az ifjúsági Klubban az óvodás és általános iskolás korosztálynak terveztük A kis herceg színpadi adaptációját, de ez szintén a tavaszra tolódik.

Az eredeti tervek szerint két bemutató valósul meg tavasszal a nagyszínpadon; Székely Csaba Öröm és boldogság című darabja, amit Alföldi rendez és Erich Kästner Emil és a detektívek című regényének a színpadi adaptációja, amit Szemán Béla állít színpadra. Szintén tavasszal az Ifjúsági Klubban lesz még az általános iskola alsó tagozatosai számára egy bemutatónk, Az osztály vesztese, amit Kolozsi Angéla rendez.

Változott ebben az évben a társulat összetétele is.

Igen, Brasch Bence elszerződött, a Vígszínház hívására igent mondott. A Koldusopera és A sötétség hatalma előadásokra vissza fog térni, ezek maradnak a repertoáron ebben az évadban is. Két csodálatos fiatal színésznővel bővül viszont a társulat, Nagy Katicával és Szőts Orsival, és van egy színészhallgató gyakornokunk, Fröhlich Kristóf.

Szőts Orsi bábszínész is, ami nagyon fontos nekünk, mert folyamatosan hozunk létre olyan gyerekelőadásokat, amiben a báboknak nagy szerepe van. Nagy Katica tavaly már két bemutatóban látható volt itt a színházban vendégként, Szép Ernő Május és az Apa, anya, fiú, lány produkciókban, idéntől ő is a társulatot erősíti. A gyakornokkal együtt tizenegy fős a társulatunk ebben az évadban, tehát a színészek száma is nőtt.

Alkalmazott rendezőnk nincs, nem is nagyon volt, mert korábban az igazgató is meg a művészeti vezető is rendező volt, most ez szerény személyemre redukálódik, de nem is gondolom bajnak. Viszont ahhoz, hogy művészeti szempontból termékeny dialógus születhessen a társulat és a rendező között,  nagyon szerencsés és hasznos, hogyha a vendégrendezők vissza-visszatérnek a színházba és jól megismerik a társulatot. Így tudatosabban tudnak a színészekben gondolkodni a darabválasztásnál is. Ilyen hosszú távú együttműködésünk van például Alföldi Róberttel, aki most már a harmadik előadását mutatta itt be, Pelsőczy Rékával, aki most dolgozott itt másodszor, és szeretnénk vele a jövőben is együttműködni, de itt említhetjük Kolozsi Angélát, Varsányi Pétert vagy Szemán Bélát is.

Milyen helyre sorolod magatokat a hazai színházak hierarchiájában?

Azt gondolom, hogy előkelő helyet sikerült kivívni magunknak, de természetesen még nem vagyok elégedett. Azt szeretném, ha ténylegesen, megkérdőjelezhetetlenül az ország legjobb színházai közé sorolnának minket.

Ezt ki is mondja valaki?

Hála Istennek nincs egy államilag vagy bárki által kinevezett grémium ami ezt megmondaná. Rendkívül jól esik, amikor hallok kommenteket – akár a folyosón a színházban, akár a Facebookon – hogy az előadásunk bármelyik évtizedek óta befutott művészszínház repertoárján is szerepelhetne a minőségét tekintve. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy Magyarországon nagyon nagy múltú és nagyon magas színvonalú színházak működnek, úgyhogy kemény a verseny, de ez egy jó értelemben vett, nemes küzdelem, amiben szeretnénk mi is egyre jobban teljesíteni.

Mi az, amire nem kérdeztem rá, de szeretnéd elmondani zárásként?

Szeretném az újságon keresztül is megköszönni a nézőknek, hogy kitartanak mellettünk. Egyrészt nagyon sokan nem váltották vissza a jegyüket, hanem türelmesen vártak és várnak még mindig arra, hogy a korábban megvásárolt jegyükkel ősszel megnézhessék azt az előadást, amit tavasszal szerettek volna. Másrészt, új nézők is jönnek. Azt gondolom, hogy nemcsak a budaörsi, hanem a világ összes színházi alkotója nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy elképesztő szüksége van minden színháznak a nézőire ahhoz, hogy ez a művészeti ág, ami 2500 éve létezik a világban, ne haljon ki egy ilyen ronda vírus miatt. Úgyhogy mindenkit nagyon sok szeretettel várunk, mindent, ami rajtunk múlik meg fogunk tenni annak érdekében, hogy biztonságban nézhessék meg az előadásainkat.

Fotók: archív