Vasárnap este hagyományszerűen ért véget a 2025. évi Budaörs Fesztivál, zárásként a Vivart Budaörsi Sinfonietta előadásával. Beethoven IX. szimfóniáját hallhattuk a városi sportcsarnokban. Wittinghoff Tamás polgármester köszöntőjében beszélt arról is, hogy ez a más néven a „Kórus szimfónia”, az utolsó szimfóniája a nagy német zeneszerzőnek, amelyet 1824-ben mutattak be. Beethoven régóta tervezte, hogy kórustételt ír a szimfóniába, és a mű alapját Schiller „Óda az örömhöz” című verse adja. A szimfónia jelentősége abban rejlik, hogy az életigenlést és az emberi testvériséget hirdeti, és a klasszikus zene egyik legnagyobb alkotásának számít.
Később Tóth Anna zenetörténész, a Vivart egyesület elnöke elmesélte, hogy ekkor már Beethoven egyáltalán nem hallott, így azt se hallhatta, csak látta, hogy az ősbemutatón miként tombol a közönség, kifejezve tetszését. „Gondos mérlegelés és sok fejtörés előzi meg a pillanatot, amikor bejelenthetjük: ez és ez a mű fog megszólalni a jeles alkalomkor -” – mondta Tóth Anna.
A Sportcsarnok – ahogy az est moderátora, Szórádi Erika is említette – koncertteremmé alakul ilyenkor: függönyök, dobogók, fények segítségével egy jó akusztikával rendelkező, akár barátságosnak is mondható rendezvénytérré változik. Értelemszerűen a szokottnál nagyobb zenekari apparátus és lehetőség szerint minél több kórus vonul a színpaddá módosult küzdőtérre, hiszen ki kell használni a lehetőséget: tágas a helyszín, tele a nézőtér, garantált a siker. Azaz garantáltnak nem garantált, csak abban az esetben, ha olyan mű szólal meg, amely a nem csak a rutinos koncertlátogatókat szólítja meg. És ez az egyik legnehezebb szempontja a programválasztásnak.
Beethoven IX. szimfóniája egyike azoknak az alkotásoknak, amelyek a zenével csak kicsit is jó viszonyt ápolók számára hívószót jelenthet. Részben természetesen a IV. tételben feldolgozott Örömóda, részben az azt megelőző három tételben fel-felbukkanó gyönyörű, ismerős melódiák okán.

