Becsületesen dolgozol, mégis nélkülözöl? Vagy tudnál segíteni az ilyen embereknek?

0
1516

„Célunk olyan közösségként bekerülni a köztudatba, melyhez tartozni nívót jelent, támogatóként és segítségkérőként egyaránt” – hangzott el múlthét pénteken a Budaörs, Diósd és Törökbálint térségben megalakult „civil segítőkör” bemutatkozó rendezvényén. Cikkünk az ott elhangzottakat foglalja össze.

 

A „rászoruló körből” nagyon nehéz kilépni és átlépni a siker útjára, mert az érintettek mindig visszacsúsznak egy adott szintre. Hosszú évek során belesüppednek a napi küzdelmekbe, miközben folyton azt kell hallaniuk, hogy „aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli”. Arcpirító érzés ez, és lassanként tudat alatt már a bérre is olyan juttatásként gondolnak, amiért hálásnak kellene lenni, elfogadva minden feltételt és örülni, hogy egyáltalán „jut” valami.

Érdekes civil kezdeményezés alapjainak letételére ült össze néhány segítőkész ember január 19-én, a törökbálinti művelődési házban. (Korábbi cikkünk: ITT) Az ötletgazda Orosházi Erzsébet mellett, a szervezők közül Gergely Katalinnak komoly szerepe van az előkészítésben, továbbá Komáromi Lujzinak, a törökbálinti gyermek hospice önkéntese és ő szervezte meg az első eseményhez a termet, valamint a környék vállalkozóit tömörítő egyik budaörsi BNI csoport régióigazgatójának Gády-Kayser Lillának, aki szintén örömmel támogatja az elképzelést. A legtöbb megjelent érdeklődő pedig az internetes hirdetésekből  értesült a rendezvényről.

Az alapgondolat Orosházi Erzsébet saját életének keserű tapasztalatából született, miszerint nehéz ma egyedülálló nőként gyerekeket nevelni, még akkor is, ha az anyának van munkája, amit szeret is. Hiszen ha van akárcsak minimálbérnyi jövedelme, a szociális ellátásba már nem fér bele, de az a normális élethez kevés. A kezdeményezés célja tehát, hogy Budaörs, Diósd és Törökbálint lakói egymást segítve, jobb életminőséghez juthassanak.

Egy politikamentes civil „foltozás” van tehát kialakulóban, a szakadozott szociális hálón. A foltok erőssége és mérete pedig a résztvevőkön múlik. „Célunk egy olyan közösségként bekerülni a köztudatba, melyhez tartozni nívót jelent, támogatóként és segítségkérőként egyaránt”- mondta Orosházi Erzsébet. Tevékenységük elsősorban abban különbözik majd más szociális segítő szerveződésektől, hogy folyamatos személyes kapcsolatot kívánnak teremteni a segítséget kérők és a segítséget nyújtani tudók, jelenleg anyagi biztonságban élők között.

A bemutatkozó eseményen Erzsébet – forrásként a Wikipédiára támaszkodva – a szegénység okairól és következményeiről beszélt,  kiemelve a társadalmi kapcsolatok hiányát, illetve hogy a szegények szinte kizárólag a hasonló helyzetűekkel tartanak fenn kapcsolatot. Ők tehát ezen kívánnak elsőként változtatni. Az összejöveteleiken sikeres emberek találkozhatnak azokkal, akik sajnos elakadtak és segítség nélkül már nem boldogulnak. Formailag a találkozókon minden alkalommal mindenki kap egy „egyperces” bemutatkozási lehetőséget, annak reményében, hogy ennek alapján közelebb jutnak egymáshoz a jelenlévők és a pillanatnyi anyagi helyzetüktől függetlenül akár munkakapcsolatok, barátságok is létrejöhetnek a résztvevők között.

Nem titok, hogy a nehezen élő munkavállalónak az öltözetéből, az önéletrajzából egy idő után kiérződik a „rászorultság”. Mindenki azt a szintet tudja eséllyel megpályázni, amilyen szintet sugall önmagáról. Nincs magabiztosság, nincs várakozást előhívő kisugárzás. Az első benyomás ereje ott van, és működik, sokszor téves információt közvetítve. A nélkülöző emberek nem tudják jól érezni magukat a náluk lényegesen jobban élők társaságában, nem érzik az egyenrangúságot, és így nem is várják el, hogy őket partnereknek tekintsék – hangzott el a probléma felismeréseként, ami persze a megoldástól még nagyon messze van. A nehezen élőknek bonyolult a megfelelő társ megtalálása is, hiszen nincs lehetőségük ismerkedni, kimozdulni, sportolni stb. Az önbecsülésük a vonal alá kerül.

A szegény emberekről sokan úgy vélekednek, hogy saját maguk tehetnek róla, amiért lecsúsztak, hiszen lusták, elisszák a keresetet, cigire költik a jövedelmüket, elfecsérlik vagy eladogatják a kapott tárgyi adományokat stb. Biztos, hogy vannak ezekben megtapasztalt részigazságok, de az általánosítás elveszi a felemelkedés lehetőségét azoktól, akik előbbre szeretnének jutni, vannak céljaik, és a becsületes munka mellett mégis nélkülöznek.

Ne felejtsük el, a „rászorulónak” is van bőven feladata – bontakozott ki a beszélgetésből. –  Szembe kell néznie a saját hiányosságaival, ki kell mondania, miben szenved szükséget, és beszélnie kell az álmairól, terveiről, akkor is, ha már ezerszer lehurrogták emiatt. Bátorságot kell gyűjtenie, ki kell lépnie a jobb élet céljai felé. Ugyanakkor a panaszkodó gondolkodásmódot fel kell váltania a probléma megoldó „változatnak”.

Erzsébet saját csoportjuk tevékenységében a kezdeti nehézséget abban látja, hogy miként szólítsák meg a segítségre szorulókat, hogy a segítő szándékot lássák és ne mást. Mivel térségünk jómódú és sok olyan ember él itt, akinek lehetősége van segíteni, őket megtalálni valószínűleg könnyebb lesz.

A civil segítőkör jelenleg még nem rendelkezik jogi személyiséggel, de közeli terv a tevékenység egyesületi, vagy alapítványi formába történő bejegyeztetése. Az egyesületi forma talán jobban szinkronban van az elképzeléseikkel, ugyanakkor a későbbi célok érdekében az alapítványi forma tágabb lehetőséget kínálna, ezért a döntés az igények felmérése után várható.

Az első összejövetelen a tájékoztató utáni kötetlen beszélgetésen a résztvevők hangsúlyozták, hogy nem anyagi segítségről lenne elsősorban szó, hanem lehetőségek nyújtására az érintetteknek a továbblépéshez. De ehhez hitelesnek kell lennie annak az embernek, aki segítséget kér. S már az első segítő felajánlások is megtörténtek: egy szépségszalontól mondjuk egy állásinterjúra a szép frizura ingyenes elkészítése, egy kávézótól egy beszélgetős délutánhoz a helyszín és hozzá a kávé biztosítása. Egy karrier-tanácsadó pedig felajánlotta, hogy díjmentesen megtanítja, hogyan kell egy jó önéletrajzot megírni, hogyan kell megjelenni és viselkedni egy állásinterjún.

A szervezők örömmel várják a további érdeklődőket. Bővebben a weboldalukon: civilsegitokor.webnode.hu; vagy érdeklődni lehet írásban és telefonon: civilsegitokor@gmail.com illetve +36303900033, +36308980305

Írta: Pollák Judit