Az „utolsó” nyomda-Nem ígérnek a megrendelőknek lehetetlent, inkább megcsinálják

0
510

Szakmai díjak is kísérik az EPC nyomda fejlődését és történetét, ami mögött érdekes és egyedi üzleti filozófia áll. Folyamatosan és sokat költenek fejlesztésre, a munkatársaikat maguk képzik és megbecsülik, a megrendelőiket pedig szinte barátként kezelik. A közeli jövőben a nyomdaipar megszűnésétől nem tartanak, bár a digitalizáció miatt előbb-utóbb beszűkül majd a piac, de ők lesznek a legutolsók, akiket a kereslet csökkenésének negatív hatása valamikor utolér – állítják.

Másfél éve készül a Budaörsi Napló az EPC nyomdában a Baross utcában, de újságíró képzésünk keretében most először jártunk náluk, elsősorban azért, hogy a leendő kollégák megismerjék a nyomtatott lap készítésének a szerkesztőségen túli munkafolyamatát, és persze ha már ott vagyunk, gyakoroljuk a riportkészítést.

A cég fejlődésének a története és üzleti filozófiája mindannyiunkat meglepett. A Karaszi Ferenc által alapított vállalkozás egy bérleményben 1989-ben megkezdett CD és kazettaborítók gyártásától, az induláskor meglévő két Romayor nyomógéptől és egy vágógéptől igen messze jutott: a termékpalettát az ezredfordulóra a klasszikus nyomdatermékek teljes skálájáig bővítették, és jelenleg a saját tulajdonukban lévő 1500 négyzetméteres üzemépületben, 42 fővel, csúcstechnikát képviselő, nagyteljesítményű, 15 Heidelberg nyomóművel dolgoznak.

Van tehát egy nyomda Budaörsön, amire az arra járók figyelmét a kerítést borító, képregény kockákból álló, érdekes, színes molinók hívják fel. Az épületen belül pedig igen magas színvonalú munka folyik, kevés hasonlót találunk az országban. Szigeti Attila a kereskedelmi igazgató kényelmes bőrfotelekbe ültetett le bennünket, az adminisztrációt bonyolító nagy, közös irodával egy légtérben lévő tárgyalóban. Kis helytörténettel kezdte a bemutatkozást, a jelenlegi területük ugyanis anno a Vízgépészeti Vállalat telephelye volt, ahol hidroglóbuszokat gyártottak, és amikor a cég tönkrement, a felszámolást intéző banktól vásárolták meg és költöztek át ide, a BTG régi telephelyén bérelt hangárból. Részben az is a 28 évvel ezelőtti történelmi változásoknak köszönhető, hogy 1989-ben megalapították a nyomdaipari kft-t. A nyolcvanas évek végén ugyanis Szigeti Attila még hangmérnökként dolgozott a cég elődjének hangmásoló üzemében – ezért is Elektroproduct Kft. annak teljes neve -, de a rendszerváltozás idején azzal szembesültek, hogy a magnókazetták borítójának a nyomtatása nehézségekbe ütközik. Az állami nyomdák már nem, a magánüzemek pedig még nem voltak rá felkészülve. Ezért vásároltak két csehszlovák nyomdagépet és egy vágógépet, melléjük pedig felvettek két nyomdaipari szakembert, hiszen a cég vezetése közül egyikük sem volt az. Szigeti Attila ma is a cég kereskedelmi ügyeit intézi, Mészáros László pedig a termelést vezeti. Eredeti foglalkozása neki sem nyomdaipari – tudtuk meg, miután csatlakozott a beszélgetésünkhöz. Szerintük ennek a munkamegosztásnak fontos szerepe van abban, hogy egy szilárd alapokon nyugvó, nyereséges vállalkozássá nőtte ki magát a nyomda. Éves bevételük több mint 900 millió forint és jelentős az üzemi eredményük is.

De mitől mások még, mint a többi hazai nyomda? Egy modern nyomdagép működése nem sokban tér el a régitől, a lényege ugyanaz: készítenek egy „sablont” (nyomólemezt), amelyre festéket felvíve a kinyomtatandó tartalmat sokszorosítják.   Ám míg régen az ólombetűket kézzel kiszedve készült a nyomóforma, napjainkban a nyomdagépeket számítógépek vezérlik, és lézeres technológia segítségével kerül a szöveg a digitális állományból a nyomólemezre, arról pedig a nyomógépben – egy átadó henger közbeiktatásával – a papírra. A négy nyomdai alapszín a cyán, a magenta, a sárga és a fekete, ezek egymásra nyomásával áll össze egy színes kép, ezért a nyomógép is általában négy toronyból áll, mindegyik toronyban a megfelelő festékkel és a hozzá tartozó nyomólemezzel.

A cég saját fejlesztésű termelést irányító szoftvert használ, így itt nem a más nyomdákban megszokott munkatáskák kísérik az anyagot, hanem számítógépen kerül át minden munkafázis a következő gyártási egységhez, miután az előző elkészült. Ezzel a módszerrel rengeteg időt megspórolnak – állítják -, így naponta 50-100 új munka is el tud készülni.

A gépeiket a technika fejlődésével folyamatosan cserélik, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel és folyamatosan tartani tudják a kiemelkedő minőséget. A náluk gyártott különleges könyvek és ezekben a különlegesen szép és színhelyes képek „titka”, hogy speciális, személyre szabott színprofilokkal dolgoznak, melyeket a megrendelőiknek a rendelkezésére is bocsátanak. A nyomógépeket, a monitorokat, a CtP-t meghatározott időközönként újrakalibráltatják, „visszahúzva” ezzel a színrendszert a referencia paraméterek szerint a festékhez és a nyomópapírokhoz. A budaörsi nyomda kevesek között rendelkezik még egy speciális kristályrácsos nyomtatási technológiával is, amelyik olyan aprólékos nyomtatási képet tesz lehetővé, hogy nagyítóval sem látszanak a hagyományos nyomtatásnál fellelhető raszterpontok.

Látva az igen drága berendezéseket, felmerül a kérdés, hogy mitől tudnak mégis jobb árajánlatot adni a versenytársaknál, ahogy tették azt például másfél évvel ezelőtt a Budaörsi Naplóra is. A válasz éppen a Heidelberg gépparkban rejlik. Ezek ugyanis gyorsabban átállnak az egyik munkáról a másikra, termelékenyebbek kevésbé korszerű társaiknál, akár napi több százezer nyomóív legyártására alkalmasak. A hajtogató gépek napi kapacitása is 2-300 ezer ív. A minőségi gyártást segíti egy több millió forintos szoftver is, ami a festékmennyiséget átszámolja és egalizálja, így a nyomógép mindig optimális festékterheléssel dolgozik, és bár a megspórolt festék költsége nem túl magas, a száradási idő érezhetően rövidebb, így hamarabb kerülhet a munka a kötészeti feldolgozásra. Ez nagy előny, hiszen felgyorsult világunkban a megrendelők minél rövidebb határidőket várnak el a gyártóktól. Az árakat a papír minősége mellett elsősorban a megrendelt mennyiség befolyásolja, ez pedig meghatározza, hogy milyen nyomtatási technológiával érdemes legyártani: pár száz darabot digitális nyomógéppel, az e fölött szűk sávban mindkét géptípuson egyformán költséghatékony az előállítás, és ezen mennyiség felett – mintegy 3000-5000 darab körül – már ofszet technológiával lényegesen olcsóbb a gyártás.

A cég vezetőinek a filozófiája a pontos időbeli teljesítés. Továbbá, ha esetleg minőségileg nem megfelelő anyagot kapnak, gyártás előtt jelzik az ügyfeleiknek, minimálisra csökkentve ezzel a hibás nyomtatás lehetőségét. Nagyon sokan ezért és a barátságos kiszolgálás miatt járnak hozzájuk, hiszen ügyfeleikkel igen hamar jó partneri viszonyt alakítanak ki. (Ezt mi is megerősíthetjük – a szerk.)

Mészáros László érdekes történeteket mesélt az igényes, de néha különc megrendelőkről. Például náluk megengedett, ami a nagy, hagyományos nyomdákban nem szokás, hogy a kiadvány szerzője, szerkesztője, kiadója bármikor belenézzen a nyomdai munkafázisok között a készülő anyagba. Egyes művészekre jellemző, hogy akár több órát képesek a nyomdában eltölteni és mielőtt a gépmester új ívet kezd nyomtatni, ellenőrzik. Az is előnyükre válik, hogy nem futamodnak meg a kihívások elől. Hajlandóak mindenfajta extrém elképzelés megvalósítani, amit a konkurencia elutasít, vagy sokkal magasabb árajánlatot ad rá. Ez a kísérletezés nem mindig nyereséges, azonban a szerzett tapasztalatokkal bővíthetik gyártási tapasztalataikat, ami hosszú távon megtérülő beruházás – mondják.

Az EPC nyomda legtöbb munkatársa évtizedek óta itt dolgozik, a céget magukénak érzi, ezért is igen csekély a fluktuáció. Összeszokott, jó közösséget alkotnak. Az újak felvételénél a cégvezetés azt vallja, a legjobb, ha egy fiatal nyomdász náluk szerez szakmai gyakorlatot a saját, tapasztaltabb kollégáiktól, mert ez a garancia arra, hogy úgy tanulja meg a szakma minden csínját-bínját, ahogy az már bevált az idők folyamán. Van olyan fiatal nyomdászuk, akinek már gyerekkorában megtetszett ez a szakma, mert az édesanyja is régóta itt dolgozik a kötészeten.

Pető Csaba gépmester például 13 éve került hozzájuk. Budaörsi lakos, nem kell sokat utaznia, ez is szempont volt nála a váltásnál. Naponta akár 8-10 kilométert is megtesz a nyomógép beállítása és a spektrofotométeres színkalibráló egység kezelése közben – mérte le egyszer. Szerinte öt év gyakorlat kellett ahhoz, hogy azt mondhassa magáról, a szakma minden fogását elsajátította. S hogy mit szeret ebben a munkában? – álltuk körül Csabát, kilépve a gépek zakatolásától kicsit zajos gépteremből. Számára ez egy alkotási folyamat, sokban függ tőle is, hogy milyen nyomdatermék kerül ki a gépből. Egyébként is szeret olvasni, és nem mindegy számára, milyen minőséget tart a kezében – tudtuk meg. Nem tart attól, hogy a papíralapú könyv hamarosan eltűnne a piacról, és nem lesz munkája, mert aki fogékony a szépre, annak mindig fontos lesz a nyomtatott könyv – felelte további kérdéseinkre. Más érzés egy könyvet megtapintani, érezni az illatát, mint egy digitális e-bookot lapozgatni.

A közeli jövőben a klasszikus értelemben vett nyomdaipar megszűnésétől a cég vezetői még nem tartanak, Szigeti Attila szerint azonban komoly változások előtt áll ez az iparág. A változás azonban a nagyobb, nehezebben reagáló nyomdákat sújtja legelőször, amelyek a nyomtatott példányszámok csökkenését már most érzik, utána az egészen kis nyomdák eshetnek áldozatul, akiknek nincs megfelelő technikai felszereltségük, nem tudnak fejleszteni sem, és reményei szerint ők az utolsók között lesznek, akiket a piac beszűkülése miatti kereslet csökkenés valamikor majd utolér.

DSC 0028

Szakmai elismerések

Egy művészeti alkotóközösség képviselője Salát Zalán Péter grafikus lett az idei Német Formatervezési Díj első helyezettje „Bevésett nevek” című könyvével, ami egy konferencia előadásainak anyagát tartalmazza. „Hatalmas öröm számunkra, hogy akárcsak az előző díjnyertes könyv, ez is nálunk került nyomtatásra. Kívánunk még sok közös munkát és annál is több aranyérmet!” – olvasható az EPC nyomda hivatalos facebook oldalán. Az a bizonyos előző könyv szintén az általa vezetett Lead82 művészeti csoport munkája volt, a MuseumCafé könyvsorozatának első kötete, amivel 2014-ben az EPC is benevezett egy, a világ 160 országába szállító, szürkelemez-gyártó, holland cég által kiírt versenyre. Itt megnyerték a világ legszebb könyve díjat az „Eska Frog Award”-ot , ami egy hatalmas elismerés. A díj egy katalán szobrászművész, Xavier Cuenca alkotása és egy levélen ülő békát ábrázoló bronzszobor. A budaörsi nyomda szakmai elismerései azonban már sokkal korábbiak, hiszen már 2000-ben is díjazottak voltak egy nyomdai világversenyen Németországban, pedig a nevezésre szánt prospektust még „csak” egy cseh Dominant nyomdagéppel készítették el, míg az európai versenytársak már akkor is a sokkal korszerűbb Heidelberg nyomdagépeket használták.

DSC 0050

Fotók:Petőházi Emese