Az újbor szentelése és Szent Márton emléke

0
386

A budaörsi Szent Benedek Iskola péntek délután „Szent Márton tisztelete Budaörsön” címmel várta az iskola elé a Templom térre az érdeklődőket.

Kicsit korábban érkeztem, és az iskola diákjai vidám hangulatban készítették elő a „vendégasztalt”. Előkerültek a pannonhalmi Németh pincészet 2017-es borai, némi kedves, őszi dekoráció és gyümölcskosár.  A gyermekek számára forró teát, lekváros kalácsot, és lilahagymás zsíros kenyeret kínáltak, és a borszentelést követően a felnőttek az ízes borokat is megkóstolhatták.

Az újbor megáldását harmadik alkalommal szervezték meg, Szent Márton napjához közeli időpontban – tudtam meg az iskola igazgatójától, dr. Czuczor Gergelytől. Az újbort, mely ilyenkor forr ki, Bese Gergő atya, az iskola lelkésze szentelte meg, és hite szerint az áldás után a bor Jézus vérévé válik. Majd a jelenlévőkkel együtt közösen imádkozott.

A tér, csakúgy, mint szerdán a Rózsa utcai óvodásokkal, péntek este is gyermekek sokaságával telt meg, ezúttal a Mindszenty iskolából és óvodából jöttek, lámpásaikat lóbálva, és az emberek lelke is megtelt a meleg fényekkel.

Őket nézelődve elegyedtem beszélgetésbe Koltai Károllyal, aki kérdésemre, hogy mi vonzotta a rendezvényre, elmesélte, hogy Budaörsön született, itt járt óvodába, majd általános iskolába éppen ebbe az egykori, Esze Tamás utcai épületbe. Az édesapja itt volt sekrestyés 1956-től 1986-ig, és öten voltak testvérek. Ő maga most 30 év után települt haza Németországból, és elsősorban a húga óvodás unokái miatt van itt, akik szintén boldogan lóbálták a lámpásaikat.

A térről az érdeklődők többsége lassan bement a római katolikus templomba, ahol a Leopold Mozart Zeneiskola diákjai és tanárai az archaikus, Árpád-kori, latin nyelvű Vesperást (a katolikus egyház esti imája) adták elő. Ezt a keresztény-magyar szokást 17 éve elevenítették fel a budaörsiek és vált ismét hagyománnyá.

A templom ezen az estén ünnepélyesen volt kivilágítva, bent pedig a padok mellett a földön sorban gyertyák égtek, azokat az időket felidézve, amikor még nem volt villany. Mint a szentbeszédben elhangzott, régen annak égett „a körmére a gyertya”, aki hajnalig olvasta az imakönyvét. További érdekességként az atya azt is megemlítette, hogy Szent Márton neve sok helységnévben szerepel, és talán nem véletlen, hogy Pannonhalma Szent Márton hegyén fekszik. Szavait így zárta: „Az önzéstől szabaduljunk, új erőre kapjunk, többé Jézustól el ne szakadjunk!”

Írta: Pollák Judit