Rendszeres összejövetelek kellenének így ebben a formában
A LOMB Fesztivál záró eseménye egy kerekasztalbeszélgetés volt Ökumenikus természet- és klímavédelem címmel a városházán. A beszélgetés résztvevői Caitanya Das Krisna-hívő lelkész, tanító a Krisna-völgyből, Szűcs Kinga az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás-és Társadalomtudomány Tanszéke tanszékvezető adjunktusa, Nobilis Márió atya a Budaörsi Katolikus Egyházközség plébánosa, Darvas István főrabbi, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem (OR-ZSE) főtitkára, a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga rabbija, Hardi Titusz, a Pannonhalmi Főapátság iskolafenntartó főigazgatója, valamint a Budaörsi Városháza részéről Wittinghoff Tamás polgármester, továbbá Horgas Péter a LOMB szervezője. A beszélgetés moderátora pedig Litkai Gergelyhumorista volt, ezúttal mint a LOMB Klímavédelmi Program és Fesztivál képviselője.
Az esemény nyitó gondolatát Wittinghoff Tamás fogalmazta meg: „Mi emberek miért vagyunk olyanok, hogy törekszünk a világot tönkre tenni?” Majd Ferenc pápa gondolataival folytatta, miszerint minden vallás egy út az Isten felé. A magatartásformák akadályozzák a megoldást (…) mindenki a saját kultúrája szerint viselkedik.
Horgas Péter is bedobott rögtön az elején egy szentenciát, hogy érdemes lesz beszélni az emberi klímáról is nemcsak a környezetiről. Valamint feltette a kérdést, hogy a hit által tudunk e környezetromboláson változtatni.
Caitanya Das: „Hiszek az Istenben vagy az atomokban tökmindegy, de ez meghatározza, hogyan fogunk viselkedni embertársainkkal. A belső világunknál kell kezdeni.”
Darvas István főrabbi vette át a szót, és azt mondta, hogy „Először változtasd meg magad, utána változtass meg másokat. Isten a szívünkre hat. Mindenki egyénileg gondolja végig, hogy a környezetre való odafigyelés nyomokban látható-e. Például fontos a szemetelés, a műanyagok használata. Látszólag jelentéktelen dolgokon keresztül teszünk a teremtésvédelemért.”
Hardi Titusz azzal kezdte mondanivalóját, hogy a Tórában az első fejezet foglalkozik ezzel a témával. Itt megfogalmazódik, hogy az Örökké való hatalmat adott a föld fölött az embernek. Rábízta, hogy művelje az ember, dolgozzon érte, őrizze meg, ez egy korlátolt hatalom. Felelősség megőrizni és ápolni. Egy kincset felelősséggel kell gondozni.
Majd Márió atya vette át szót: „ehhez kapcsolódom amikor azt mondom, hogy előbb vedd ki a gerendát saját szemedből, utána a szálkát máséból. A gyakorlati cselekedeteink itt zajlanak, miközben benne vagy a helyzetben, tudd kívülről is nézni. Egyszerre belülről és kivülről is tekintesz, ezt adja a hit.”
Szűcs Kinga azt emelte ki, hogy a bajnak a gyökerei vallásiak, a természet kizsákmányolása folyik. Pedig nem tételezzük fel, hogy ezek a kérdések a hit kérdései lennének.
Litkai Gergely nagyon fontosnak találta Kinga megjegyzését és azt tette hozzá, hogy vallási alapon a kölcsönösségről elfeledkeztünk.
Caitanya Das azzal vette vissza a szót, hogy fontos lenne, hogy őrizzük meg a világot. A művelés nem borítja fel a megőrzést. Nekünk harmóniában kellene élni a természettel. Így jött létre Krisna völgy. Nem azért, hogy öko-bio farm legyen (bár az lett), spirituális az alapja. Próbálunk öko-bio módon élni, ahol a tehén szent állat. Az kellene, hogy jogi személyiséget adjunk a hegyeknek, folyóknak.
Majd ismét a főrabbitól hallottuk, hogy azzal is tettek a környezetért, hogy bevezették, hogy nem az eldobhatós műanyagpoharakat használják. Azt mondta, hogy három hónap alatt állt át a közösség, idő kellett hozzá és a zsinagógák is környezetbarát jellegűek. Fontos számukra a megművelni és megőrizni. A megőrzés a tiltó előírások betartásával működik.
Márió atya beszélt a Teremtésvédelmi Egyesületről mely 2010-ben jött létre. Nagy hatással volt a munkájukra Ferenc pápa Laudato Si enciklikája is. Gyakran keresik meg például iskolák, hogy gyakorlati tapasztalatokat osszon meg az egyesület. Itt gyakorlati kérdésekben hívnak minket, mondta, majd úgy folytatta, hogy ilyen például a tudatos vásárlás, vagy az ökokörök. A Sapientia Főiskolán napi műhelymunka folyik, hogy a hallgatók jobban megértsék a hátterét a teremtésvédelemnek.
Hardi Titusz arról számolt be, hogy Pannonhalmán van egy őszinte törekvés a teremtésvédelemre, például a külső kertek jó példák erre. Megéri zölden gondolkozni. Már tíz éve, hogy biomasszával fűtik a Főapátságot. Amikor jött a válság, nálunk nem volt válság. Tehát ilyen konkrét cselekedetekben is megnyilvánul a teremtésvédelem. A főapát kiadta utasításban a szelektív gyűjtést és a diákok látják és érzik ennek fontosságát.
Litkei Gergely hozzátette, hogy az igéből nem lesz feltétlenül cselekvés.
Szűcs Kinga elmesélte, hogy már 15 éve működik náluk egy önkéntes munkacsoport ebben a témában. Fontos, hogy próbáljanak meg hálózatosan gondolkodni. Nincs központi irányítás.
Litkei Gergely azt a kérdést tette fel, hogy hogyan lehet jól működtetni egy közösséget. Mik a kritikus kapcsolatok, jó gyakorlatok vannak-e?
Wittinghoff Tamás vette át a szót, azzal hogy „a városháza is egy ház, hanem is egyház.” Sok mindent próbálunk tenni. Létrejött a Budaörs Közösség, az egyházak is csatlakozhatnának hozzá. Beszélt még a faültetési programról, mely sikeresnek tűnik és arról, hogy még több mindent lehetne tenni, ha nem sújtaná a várost az idén is a 6,5 milliárdos elvonás.
Caitanya Das a beszélés jelentőségéről beszélt, hogy azt nem becsülné le, hiszen a beszélgetés a magja annak, hogy valamit tegyünk.
Ehhez kapcsolódott Márió atya, azt hangsúlyozta, hogy a beszédnek megalapozó, állandó szerepe van. Létezik a globális véleményformálás és a perszonális véleményformálás. Hiszen lehet, hogy először csak meglesem mit csinál a másik, azután ki is próbálom. Elmesélte, hogy neki is szorgos munkájába telt, hogy leszoktassa a közösséget az egyszer használatos műanyag eszközök, poharak használatáról. Később úgy másfél év múlva egy másik rendezvényen már nem ő kezdeményezte, hanem mások és ez jó visszajelzés volt a saját munkájára. Arról is beszélt, hogy amikor a város új környezetvédelmi programja elkészült, ő és munkatársai egy 24 oldalas javaslattervezetet nyújtottak be hozzá, de erre még nem kaptak választ.
A főrabbi arról is beszélt, hogy a fűtéskorszerűsítéssel is lehet tenni a környezetünkért. „Isten ezt a világot alkotásra adta az embernek.”
Litkei Gergely a komfort őrületről beszélt és arról, hogy a Jó-Isten felé forduljunk és ne a saját komfortérzetünk felé.
Márió atya elmesélt egy történetet, hogy az egyik jó ismerőse a fűtés lecsavarásával akart tenni a környezetvédelemért. Amikor legközelebb találkozott vele, felsóhajtott és azt mondta, hogy ő nem tud környezetvédő lenni. 2 fokkal lejjebb állította a hőfokot, de akkor nem tudott dolgozni tőle. Erre az volt a válasz, hogy igenis jó környezetvédő az illető, mert megnézte hogy ez a 2 fok igénye, vagy szükséglete.
Hardi Titusz ehhez a történethez hozzáfűzte, hogy az apátság vastag falai miatt, ő már márciusban letekeri a fűtést és nem fáznak, de ez egy lakótelepen nem oldható meg.
A közönség soraiból jött egy provokatív kérdés, hogy úgy látszik a globális szint helyett megmaradunk a perszonális szinten ebben a beszélgetésben. Mit tesznek az egyházak azért, hogy változzon a helyzet, hogyan hatnak saját egyházukra?
Márió atya válaszolt, az elmúlt 10 évben sokat alakítottak a katolikus egyházban. Egyszerre egy nagy rendszert nem lehet megváltoztatni, kis körökkel kell indulni, lassanként változtatni. A kicsi szinteknek fontos szerepe van, a közösségi hálózati szinten.
Hardi Titusz „Nulla hatásunk van arra, hogy a KDNP mit mond.”
Szűcs Kinga „Az egyház nem azonos az egyházvezetéssel.”
A Krisnás tanító „Az egyházvezetés klérus, nem tud beleszólni a döntéshozatalba az egyház”
Litkei Gergely szerint sokkal többet tesz az egyház mint mások. Az egyház és a pártok közötti összefüggés más és más.
A polgármester szerint az állam és az egyház viszonyában sok a probléma. Például ide felé jövet is találkozik azzal az ember, hogy uszító plakátok lepték el a várost. Ez ellen tenni kellene, az egyházak is felléphetnének ellene, hiszen az áldozat hibáztatása erkölcstelen.
Litkei Gergely feltette a zárókérdését, amely az volt, hogy hogyan viszonyulnak a különböző egyházak a fogyasztás kérdéséhez, különösen a többletfogyasztáshoz.
Szűcs Kinga azt fejtegette, hogy nem igaz, hogy ne lehetne ezerszer többet értelmezni a holt szövegekből.
A Krisnás tanító azt emelte ki, hogy az anyagi ragaszkodás köt meg bennünket. Ők azt vallják, hogy lépésről lépésre szabaduljon meg az ember anyagi fogságából és ragaszkodjon Istenhez. Istennek a csodálatos energiái a teremtett világ, te csak vendég vagy benne. Náluk benne van a prédikációban a többletfogyasztás elítélése.
A rabbi azzal kezdte a válaszadást, hogy fontos, hogy ne zabáljuk magunkat halálra. Minden amit az ember megkíván, de nem vesz belőle, erről a túlvilágon számot ad. Az egoizmus a legnagyobb hibánk, de az utókorra gondoljunk, de ne csak arra, mert nekünk is jobb lesz azáltal ha környezettudatosan élünk.
Hardi Titusz a durva mértéktartásról beszélt és a józan mértéktartásra buzdított.
Márió atya pedig Assisi St Ferenc példáját hozta fel, aki nehogy hálátlan legyen mindent elhagyott ami a világban van. Ezt a példát kellene követnünk, az elszakadás képességét, utána Istennel való teljes egységet.
A beszélgetés végén Horgas Péter felvetette, hogy más alkalommal folytatni kellene a párbeszédet és ebből rendszert csinálni, rendszeres összejövetelek kellenének így ebben a formában.
Kapcsolódó cikkeink:
Így zajlott az I. Lomb Fesztivál – Budaörsi Napló
