Az aneszteziológusnak nemcsak a műtőben van feladata

0
138

A beteg biztonsága az első

Aneszteziológus, belgyógyász, a Multidiszciplináris Egynapos Sebészeti Társaság egyik alapítója. Magyarországon ő létesített először aneszteziológiai ambulanciát, nélküle nem válhatott volna a budaörsi egynapos sebészet versenyképes gyógyító intézménnyé. Dr. Janecskó Mária, a Budaörsi Egészségügyi Központ főorvosa jelenleg azért küzd, hogy az egynapos sebészet az orvosképzésben is elfoglalja az őt megillető helyet.

 

Mi az aneszteziológia szerepe az egynapos sebészeti ellátásban?

Nemcsak mi mondjuk, külföldi szerzők cikkeiben is olvasható, hogy az aneszteziológiai vizsgálat és tevékenység az egynapos sebészet alapját képezi. Miről is van szó? Az egynapos ellátásban a betegbiztonság fő feltétele, hogy a műtéteket megfelelően kiválasztott pácienseken végezzük el. Az alkalmasság megítélése többek között az aneszteziológus feladata. A műtéti érzéstelenítés mellett ott van tehát a műtét előtti vizsgálat, továbbá a műtét utáni felügyelet is, amiben az aneszteziológusnak nagyon komoly szerepe van.

Mi történik műtét előtt?

Ha a sebész eldönti, hogy a betegen műtétet kíván végezni, a koordinátoron keresztül előjegyzi az aneszteziológiai ambulanciára. Az ambulancián történik a páciens vizsgálata, a kórelőzmény felvétele, a leletek átnézése, esetleg kiegészítő leletek kérése. Ennek alapján születik meg a döntés, az úgynevezett aneszteziológiai vélemény. Ebben leírjuk, hogy a betegnek milyen kísérő betegségei vannak, de ezek egyensúlya esetén a páciens alkalmas a műtétre. Vagy éppen nincsenek betegségei, de ez a ritkább eset. Mert persze nem mindegyik beteg alkalmas. Például ha valakinek ismert szívbetegsége van, az aneszteziológus előbb konzultál a kardiológussal. Ha stroke fordult elő korábban, a páciens neurológusával célszerű egyeztetni. Végül hozzájárulunk ahhoz aneszteziológiai szempontból, hogy a betegen egynapos sebészet keretében végezzék el a műtétet.

Milyen arányban alkalmasak a betegek az egynapos műtétre?

Nálunk és külföldön is 5 százalék alatt van azoknak a betegeknek a száma, akiket végleg elutasítunk. Van természetesen olyan is, aki csak átmenetileg nem alkalmas. Például magas-vérnyomás betegsége van, és a gyógyszerelése nincs rendesen beállítva. Őt a családorvossal vagy a kardiológusával együttműködve későbbi időpontban még alkalmassá tehetjük a műtétre.

Milyen altatási és érzéstelenítési technikákat használnak?

Szinte mindent használhatunk. Általános érzéstelenítést, helyi érzéstelenítést, regionális érzéstelenítést, ami lehet gerinc közeli vagy valamilyen perifériás idegnek az érzéstelenítése. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy olyan gyógyszereket alkalmazzunk (akár általános, akár más típusú érzéstelenítésről beszélünk), amelyek gyorsan ürülnek ki. Ha ez nem történne meg, a beteget nem tudnánk hazaengedni. Ma már az egynapos sebészeten többnyire nappali sebészetet értünk, vagyis a műtét napján otthonába engedjük a beteget.

Említette, hogy az aneszteziológusnak a beavatkozás után is van feladata.

Igen, ennek egyik része a közvetlen műtét utáni felügyelet, illetve annak a megállapítása, hogy a beteg mikor alkalmas a távozásra. Ezt egy ellenőrző lista segíti, amelynek alapján el tudjuk dönteni, hogy otthonába távozhat-e a páciens. Ez általában 4-6 órával a műtét után lehetséges. Utána a sebész megadja a telefonszámát a betegnek, hogy ha bármi probléma adódik, fel tudja hívni. Az aneszteziológus is készenlétben áll, hogy ha rá is szükség lenne, részt tudjon venni a folyamatban. Egyelőre tehát közvetlen posztoperatív és otthoni 24 órás felügyeletet látunk el, de jó lenne, ha a családorvossal együttműködve valamilyen szinten felügyelni tudnánk a későbbi posztoperatív szakot is. Ez kicsit még a jövő.

Hányan dolgoznak Budaörsön ebben a felelősségteljes szerepkörben? Hogyan választják ki a kollégákat?

Négy-öt aneszteziológus orvos működik közre a műtéti folyamatban, a munkát dr. Kolyvek István kollégánk irányítja. Én elsősorban a szervezésben veszek részt Marth Krisztina ápolási igazgató segítségével. Hogy hogyan választjuk ki a munkatársakat? Hát szigorúak vagyunk. Nemcsak ahhoz tartjuk magunkat, amit a törvény előír, hogy tehát szakvizsga után ötéves gyakorlatot kell szereznie annak, aki egynapos sebészeten szeretne dolgozni, hanem nálunk döntően olyan kollégák vannak, akik egyetemi klinikákon, komoly nagy intézményekben szereztek tapasztalatot korábban, vagy akár még most is ott dolgoznak. De nemcsak az orvosokat, hanem az asszisztenseket is e szempontok szerint választjuk ki. Magasan kvalifikált aneszteziológus asszisztensekkel dolgozunk. Szeretném megemlíteni Németh Gabriella nevét: ő az aneszteziológus asszisztensek vezetője. A betegkiválasztásban nagyon komoly szerepet vállal, nagyon nagy segítségünkre van.

Felidézné néhány szóban az egynapos sebészet indulását Budaörsön?

Budaörsöt egyszerre kell említenünk a Multidiszciplináris Egynapos Sebészeti Társasággal, amit Gamal professzor úrral és másokkal együtt alapítottunk meg 1997-ben. Ezt követően országos elsők voltunk Budaörsön: 2003-ban itt alakult ki először több szakmára kiterjedő, preoperatív vizsgálatokat is végző, posztoperatív ellátást is magában foglaló valódi egynapos sebészet, ahol az első perctől kezdve megszerveztük az aneszteziológiai ambulanciát.

Mi volt a legnehezebb?

Nem a páciensekkel volt problémánk. A betegek megértették a lényeget, akarták, hogy minél előbb visszakerülhessenek a munkába. A többi szakma orvosaival tudtuk kicsit nehezebben megértetni, hogy az egynapos ellátásé a jövő. De kemény munkával sikerült, és ma már szívesen jönnek hozzánk dolgozni a különböző szakmák képviselői Budaörsre.

Dr. Gamal Eldin Mohameddel, a budaörsi egészségügyi központ igazgatójával együtt tagja az Egészségügyi Szakmai Kollégium Egynapos Sebészeti Tagozatának is. Milyen célkitűzéseik vannak?

Két évvel ezelőtt sikerült az egynapos sebészeti kollégiumi tagozatot és a tanácsot megalapítani, de ez nem azt jelenti, hogy addig tétlenkedtünk. Munkánk több évtizedre nyúlik vissza. Célunk az egynapos sebészetet úgy elterjeszteni Magyarországon, hogy más európai országokhoz hasonlóan a tervezett műtétek 75-80 százaléka legyen ez az ellátási forma. Jó úton haladunk, az arány jelenleg már 50 százalék felett van. Amit nagyon szeretnénk, és ami sajnos talán a legnehezebb, az az oktatás. Nyilvánvalóan csak egyetemi közegben lehetséges, harcolunk is az egyetemeken a nagyobb óraszámért. Budapesten és Debrecenben is oktatok, előadásokat tartok, ezeket a lehetőségeket szeretnénk bővíteni, intézményesíteni.

A budaörsi egynapos sebészeti részlegből is lehet oktatóhely?

Mindenképpen. A budaörsi egynapos sebészet gyakorlati oktatócentrum lehet az egyetemi elméleti oktatás mellett, ez is a terveink között szerepel. Aneszteziológus asszisztensek már gyakorlatoztak Budaörsön, és – ha nem is szervezetten – mások is. Harcolunk érte, a Semmelweis Egyetemen komoly támogatásunk is van ezen a téren. Megpróbáljuk az egyetemi graduális oktatásba jobban bevonni az egynapos sebészetet a posztgraduális mellett. Rendszeresen szervezünk kongresszusokat, továbbképző tanfolyamokat is.

A nemzetközi egynapos sebészeti társaság, az IAAS tagjaként és választott vezető tisztségviselőjeként nemzetközi rálátással is rendelkezik. Ennek alapján hova helyezi a budaörsi egynapos sebészeten folyó munkát?

Az önálló egynapos sebészeti centrumként működő budaörsi intézetet a hasonló külföldi intézményekkel összehasonlítva azt tudom mondani, hogy nem kell szégyenkezünk. Nagyon sok jó orvosunk, asszisztensünk, nővérünk, koordinátorunk van, akik megállnák a helyüket bármelyik nemzetközi intézményben. A komplikációk terén – nemzetközi összehasonlításban is – nagyon jól állunk, a szövődmények aránya bőven 1 százalék alatt van. Emellett szeretném megemlíteni az intézmény vezetését. Mi, aneszteziológusok szakmailag megpróbáljuk a maximumot nyújtani, de ha a másik oldalról nem kapnánk segítséget, mindezt lehetetlen lenne megvalósítani. Az, hogy ők hasonlóan gondolkodnak a dolgokról, és támogatnak bennünket, sokat jelent.

Írta: Révész Gábor

Sorozatunk korábbi cikkei:

Soroztunk előző része ITT, korábbi cikkeink ITT és ITT és ITT, kapcsolódó írásunk ITT érhető el.