Az Afrikában gyógyító doktornő, a nevelő hatású pék és a jegesmedvefotós volt tegnap a T.I.M. vendége

0
8

Az ehavi T. I. M. a héten elrendelt járványügyi szigorítások és a kijárási tilalom miatt online térbe került át, így akit érdekelt, az otthonából hallgathatta meg a Városi Ifjúsági Klub vendégeit tegnap este. Dr. Fodor Réka orvos afrikai misszióiról, Galamb Alex hányattatott gyermekkoráról és pék hivatásáról, illetve az ehhez köthető nevelő tevékenységéről, Horváth Eszter (avagy Esther Horvath) pedig az északi-sarki dokumentarista fotóriporterkedésről mesélt az érdeklődőknek.

A Budaörsi Városi Ifjúsági Klub által szervezett T. I. M., azaz a Tudomány, Ismeretterjesztés, Motiváció elnevezésű beszélgetős előadás sorozat novemberi eseménye tegnap este online került megrendezésre. A Bakai Gyöngyi moderálta három vendégelőadó sorban elmesélte életútjának a témával releváns állomásait.

Dr. Fodor Réka rögtön azzal kezdte többnyire gyermekekből álló hallgatóságának, hogy már tizenkétéves korában sejtette, hogy missziós orvoslással szeretne foglalkozni életében, amikor felkeltette érdeklődését Albert Schweitzer, aki nem csak missziós orvosként tevékenykedett, hanem orgonaművészként pénzt is gyűjtött, amiből kórházat épített Afrikában. S bár elvégezte az orvosudományi egyetemet, még sokáig tartott, mire olyan lehetőséghez jutott, hogy Ugandába mehetett missziós orvosként. Azóta rendszeresen visszajár gyógyítani, melynek anyagi feltételeit részben az Afréka Alapítvány teremti meg. Férjével egy könyvet is kiadott, melynek megvásárlásával egy életet mentünk meg, mert egy maláriás ember gyógyszerét fedezi az ára. Előadásában Réka hangsúlyozta, abban a mérhetetlen szegénységben, melyben ott élnek az emberek, mégis, mennyivel boldogabbak, mindig ott van az őszinte mosoly az arcukon, mert nagyon hálásak és bárminek tudnak örülni. Sanyarú sorsuk ellenére sem elégedetlenkednek. Összehasonlítva a mi életünkkel igen elgondolkodtató az volt, hogy Réka mesélt egy ugandai kislányról, aki tizenkét éves, de megtanult angolul, tolmácsnak jelentkezett Réka mellé, de ő is missziós orvos szeretne lenni, bár ezt elérnie nehéz lesz, hiszen nem ingyenes a képzés az ottani egyetemen, de tud hinni benne, és ez a fontos, hogy ne szegje senki kedvét az akadály, tűzön-vizen át kövesse mindenki az álmait, ezt tanácsolja a doktornő.

Dr. Fodor Réka egyébként amikor itthon van, akkor is rengeteget dolgozik: kétezer fős háziorvosi praxisa van, ezen kívül tanítja is a családorvoslást az egyetemen.

Galamb Alex hányattatott gyermekkora a családját ért tragédiák során alakult igen keservessé, melyből saját döntéseként menekült tulajdonképpen állami gondozás alá. Elhanyagolt gyermekként mindig hátul kullogott kortársai között, azonban a miskolci Gyermekvárosban gondozói segítségével sikeresen elvégezte az általános iskolát, majd sütőipari szakiskolásként lehetősége nyílt egy országos versenyen részt venni, ahol harmadikként végzett, ezzel végképp elkötelezte magát ennek a szakmának. A tavasszal Magyarországra is begyűrűzött koronavírus járvány alatt bátyja gyermekeivel kezdett közösen sütni, majd Hernádnémeti-szerte jöttek hozzá a hátrányos helyzetű gyerekek, így jött létre a Sütni jó! kampánya, melyhez adományokból pékműhelyt alakított ki, hogy a pékszakkör keretein belül jó példát mutasson, szakmaszeretetet és élethivatást tanítson a gyerekeknek.

Az idei sajtófotó (World Press Photo 2020) pályázat díjnyertese (környezet (egyedi) kategóriában), Horváth Eszter volt a harmadik előadó tegnap este, aki szintén arról számolt be, hogy már gyerekkorában tudta, milyen munka érdekelné őt igazán – kreatív foglalkozás, valamifajta könyvillusztrátor -, de végül közgazdásznak tanult. Élete azonban lassacskán mégiscsak kikövetelte magának az eredeti hajlandóságot. Fényképezni kezdett, fotói egy pályázaton különdíjasok lettek, egyre inkább kikristályosodott számára, hogy ezzel kell foglalkoznia, így beiratkozott fotósiskolába, úgy, hogy munkaidejét egyidejűleg lecsökkentette.

És már elmúlt harmincéves, amikor egy new yorki nyaraláson véletlenül észrevett egy iskolát, melyről egyből tudta, hogy ez való neki, így felszámolta akkori, bécsi életét, közgazdász végzettségéhez kapcsolódó biztos megélhetését, és New Yorkba költözött, hogy dokumentarista fotóriporter legyen és olyan hivatást űzzön, amilyenre mindig is vágyott: vizuális módon mesélhessen hosszú, nagy történeteket. Néhány évvel később az érdeklődése az északi-sarki expedíciókra összpontosult, már több, hónapokig tartó sarkkutató expedíción vett részt fotósként. Eszter szélsőséges példája bizonyíték arra, hogy bármit elérhetünk, ha akarjuk, csak bátor lépéseket kell érte tenni. Saját maga is úgy vallja és arra biztat mindenkit, terveink valóra váltásához nekünk magunknak kell megtennünk az első lépést. Ő is tisztában volt azzal, ha azt szeretné, hogy a New York Times-ban vagy a National Geographic-ban jelenjenek meg képei, akkor ahhoz neki is óriási lépést kell tennie. Hat évig élt ott, de már néhány éve Németországba költözött – így legalább Sopronban élő szüleihez is közelebb van (amikor épp nem az Északi-sarkon).

Eszter képeket vetített legutóbbi expedíciójáról, melyen a díjnyertes, jegesmedvés kép is készült. Elmondta, azért szívügye a sarki terület, mert ott változik leggyorsabban a táj a klímaváltozás miatt, még a mi életünkben bekövetkezhet, hogy teljesen elolvadnak az északi jégfelszínek, ami a teljes ottani állatvilág pusztulását vonja maga után. Ezért fontos, hogy a tudósok minél többet megtudjanak ezekről a területekről, és Eszter is részese szeretne lenni ezek megvédésének.

Egyébként a jegesmedvéket senki nem bántotta, bár tény, hogy a jégmezőn végzett méréseknél veszélyt jelentenek az emberre, így mindig van egy jegesmedve őr a kutatókkal, aki figyeli, felbukkan-e jegesmedve. Ha közelítene is, égbe irányzott riasztópisztoly lövéssel ijesztenék el. Eszter is végzett jegesmedve-biztonsági tréninget, így ő is vállalt őrködést a kutatók mellett. Expedition Arktis címmel jövő hét hétfőn adja a német ARD tv az expedícióról készült filmet, amit online is meg lehet nézni. Könyv formájában is kiadták képeit, amit az Amazonról lehet megszerezni, de csak német vagy angol nyelven. A kérdések során az is kiderült, hogy Eszter úgy került ilyen expedíciókba, hogy egyszerűen felvette a kapcsolatot azokkal az intézetekkel, amelyek ilyen kutatásokkal foglalkoznak. Hangsúlyozta is: „Mindig arra ösztökélek mindenkit tervei megvalósítása érdekében, hogy tegye meg az első lépéseket, így tudnak csodák megtörténni.”

A végén Bakai Gyöngyi szervező tájékoztatott, a decemberben esedékes T. I. M.-et 2021. januárjára halasztják, hátha addigra ismét lehet offline, az ifiklub színháztermében megtartani az előadásokat.

Kapcsolódó cikkünk: https://budaorsinaplo.hu/peldakepek-inspiraltak-tegnap-az-ifiklubban/