Ahogy helyi képviselőink látják az elmúlt másfél évet (9. rész)

0
272

Molnár Gábor (BFE), az 5. számú választókerület képviselője

A koronavírus-járvány idejéről a képviselői körzetében megvalósult beruházásokon és a városházi ügyeken kívül Molnár Gábor a közvetlen környezetében történtekről is beszélt a vele készített interjúban.

„Nincs olyan budaörsi, akire az elmúlt másfél év valamilyen módon ne hatott volna negatívan. Nekem is elhunyt néhány nagyon kedves barátom. Előtte sem gondoltam, hogy vicc ez az egész, de amikor ilyen közelről érintett, megdöbbentett. Közeli hozzátartozóim is betegek voltak, de nekik sikerült átvészelni” – kezdte mondandóját Molnár Gábor (BFE), az 5. számú választókerület képviselője. „Beszélnek oltásellenességről, de az én környezetemben – pedig ismerek pár száz embert-, senkitől sem hallottam, hogy nem fogja magát beoltatni” – folytatta. Persze az oltásra tavasszal várnia kellett, mert háziorvosának Dr. Ritter Gergelynek rengeteg, köztük sok idős páciense van, akik elsőbbséget élveztek.

Tragédiák kísérték tehát ezt a nehéz időszakot, de a város ereje is megmutatkozott, mert kiderült, a bajban megvan bennünk a jó szándék. „Mindenhol segítséget, összefogást láttam” – mondta Molnár Gábor.

Ez szerinte különösen érvényes a körzeti orvosokra, ápolókra, akik emberfeletti munkát végeztek, ahogy Molnár Gábor fogalmazott: „nem 168 órát dolgoztak egy héten, hanem 200-at”. A BTG dolgozóira, akik a rendkívüli helyzetben a szokásos munkájukon kívül fertőtlenítettek mindent, amit lehetett, s ehhez a budaörsi vállalkozók is hozzájárultak, nemcsak pénzzel, hanem géppel meg anyaggal, hiszen korábban nem volt szükség ilyen feladatokhoz ennyi berendezésre. „A koronavírus-járvány első hullámában az önkormányzat mindenki számára biztosított meleg ételt, aki igényelte, nemcsak a rászorulóknak, hanem bárkinek, aki nem akarta elhagyni otthonát. Ezeknek a kiszállításában fiatalabb képviselőtársaim segítettek” – emlékezett vissza a képviselő.

Kitért arra is, hogy az első iskolabezárások idején a pedagógusoknak milyen nehéz volt a megszokott rendből kilépni és átállni az online tanításra, ezzel együtt a gyerekeknek ugyanolyan nehéz volt, sőt, a szüleiknek még nehezebb. A sportolóknak pedig azért, mert nem edzhettek. „Ennek ellenére az asztalitenisz csapatunk eredménye maga a csoda” – emlékezett meg a képviselő arról, hogy a BSC női pingpongozói megint magyar bajnokok lettek, illetve ketten kijutottak az olimpiára.

Mindeközben senki nem tudta, tudja, hogy hosszútávon mi lesz. Tavaly is nyáron volt egy kis szünet a járványidőszakban, ez idén megismétlődik. „A körzetemben megnyíltak a közösségi terek, a PostART-on Selmeczi Ági remek programokat szervez” – folytatta Molnár Gábor. Az uszoda, sportcsarnok sokáig zárva volt, most nyár elején korlátozni kellett a belépést, mert az uszoda és a strand kapacitásához képest az öltözők kicsik, „de legalább kinyithatott újra, a nyár végén meg talán a hosszúra nyúló kánikulai napok miatt a magasabb látogatottság a BTG sok veszteségét valamelyest kompenzálja” – jegyezte meg.

A tavaly márciusban kezdődött vírusjárvány rányomta a bélyegét a város működésére is. „Nagy beruházások megvalósítására nem gondolhattunk, bár a tervek megvannak. A körzetemnek szerencséje volt, hogy a járványidőszak elején a rossz minőségű Dózsa György utcát sikerült felújítani, parkolókat kialakítani benne. S bár ez nem volt  hatalmas beruházás, azért ha tudtuk volna előre, hogy lesz még második, harmadik hullám, akkor lehet, hogy jobban meggondoltuk volna ezt is. Mert egy-két kátyút el lehet viselni, de az intézmények működése fontosabb és ilyen elvonások mellett nagyon át kell gondolni, mire költsünk.”

Arra a kérdésre, milyen beruházás az, ami nem valósult meg a körzetében, Molnár Gábor úgy felelt, hogy nem kezdi el felsorolni, mert elég sokáig tartana. „A nagyobb baj az, hogy nem is tudjuk, mikor lehet ezeket pótolni” – mondta. A járvány miatt csak a szociális célú plusz kiadások 150 millió forintjába kerültek az önkormányzatnak, s ezt nem tudta senki előre tervezni. Volt rá pénz, nem sajnáltuk rá, de ez is kiesés máshonnan. „Budaörs mindig a szociális hálójáról, illetve az intézményeinek a magas színvonaláról volt híres, és nem szeretnénk, ha ebben adódnának komolyabb problémák.”

Önkormányzati képviselő 1998 óta vagyok, s most harmadszor a pénzügyi bizottság elnöke, de még mindig elszörnyülködöm a beruházási árakon, bár tudom, hogy ez a realitás. Nagyon régi terv volt például, hogy az összes óvodaudvart megcsináltatja az önkormányzat, utoljára a Tavasz utcai, Csicsergő óvoda udvara maradt. Csak ennek a felújítása (új burkolat, új játékok, parkrendezés) 160 millió forint.

Az iparűzési adó lefelezése a kormány által szintén rengeteg pénzt elvitt, ezen kívül az a 170 millió is kiesett a költségvetésből, amit korábban a gépjárműadó-bevétel jelentett és elvontak a központi költségvetésbe. A gyakran emlegetett, mintegy hárommilliárd forint szolidaritási adó ugyancsak nagyon hiányzik a beruházásokhoz. „Elismerem, hogy vannak Budaörsnél rosszabb helyzetben lévő önkormányzatok. Természetesen szükség van a szolidaritási adóra. Azzal nem értek egyet, hogy arányaiban egy harminc ezres lakosú kisváros fizesse meg az egész országnak, kis túlzással persze. S ha tudnám, hogy ez a pénz tényleg olyan célra lesz felhasználva, ami a szegényebb települések érdekeit szolgálja, akkor még inkább támogatnám, hogy segítsük egymást. De hát erről szó sincs, ezért sem a mértékével, sem az elosztásával nem értek egyet”.

Évek óta az egész város büszke volt az iskoláira, hogy milyen jól felszereltek, milyen modernek – tért át az oktatásra a képviselő. Majd állami fenntartásba vonták őket, és például amikor az Illyés gimnázium uszodájában tönkrementek a berendezések, azt mondta a tankerület, hogy nincs pénze a javításukra. Az önkormányzatnak kellett megcsináltatni. „Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, ha a tankerülettől nem jön pénz, hagyjuk lerohadni, ami már megvan. De egyszer minden tartalék elfogy. Vannak azonban olyan további karbantartási, felújítási munkálatok, amelyek szintén százmilliós nagyságrendűek, és ha idén nem csináljuk meg, jövőre a duplájába kerülnek, vagy már meg se lehet őket  csinálni, az új meg még drágább lenne. S azt se tudja ugye senki, hogy jövőre mi lesz, de valószínűleg nem lesz jobb a helyzet, mint jelenleg.”

Sorozatunk korábbi cikkei:

1.rész: Monostori-Kalovits Márk

2. rész: Farkas Benedek

3. rész: Czuczor Gergely

4. rész: Kisberk Balázs

5. rész: Laczik Zoltán

6. rész: Biró Gyula

7. rész: Löfler Dávid

8. rész: Dr. Ritter Gergely

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here