A veszettség tünetei a rókán

0
392

Munkatársunk egy rókát örökített meg a fotón, amelyik egészen bejött a városba a környező hegyekből. A futóink is mesélték, hogy egyre gyakrabban látnak rókát a Négyökrösön vagy más közeli erdőkben, de – okosan – nem mennek hozzájuk közel. Hiszen ha nem futnak el az ember elől, az annak jele, hogy akár veszettek is lehetnek.

A veszettség tünetei

A betegség heveny lefolyású, azaz a tünetek megjelenését követően gyorsan lezajlik és általában a megbetegedett állat elpusztulásához vezet. A vírus agyvelőgyulladást okoz, ennek megfelelően a legtöbb esetben valamilyen idegrendszeri tünet kialakul a beteg állatban. A megbetegedett állat viselkedése alapján a veszettség ún. „dühöngő” és „csendes” formáját különböztetik meg. A dühöngő forma esetében három fázis különíthető el. Először a viselkedés megváltozása figyelhető meg: az állat félénk, tompult, étvágya változó, hangja rekedtté válik, és esetleg nyálzik. A dühöngési szakaszban fokozott ingerlékenység alakul ki, ilyenkor az állat támadásra hajlamos. Nyelési nehézségek alakulnak ki (az állat a nyelés fájdalmassága miatt nem képes inni, innen ered a víziszony elnevezés), majd idegbénulás miatt az állat nem tud nyelni, tekintete kancsal, állkapcsa lóg, nyála csorog. A végső, bénulásos szakaszban a törzs és a végtag izmai is megbénulnak, aminek következtében az állat elerőtlenedve elfekszik és néhány napon belül elhullik.

A csendes veszettség esetében elmaradnak a dühöngési tünetek és a támadó magatartás, a viselkedés megváltozására utaló tünetek közvetlenül a bénulásba mennek át.

Vadállatok esetében általánosságban elmondható, hogy a legfőbb tünet az embertől való ösztönös félelem elmaradása („megszelídül az állat”), ezért nem menekülnek el az ember elől, és a fajra, illetve az adott faj egészséges egyedére nem jellemző viselkedési formákat mutatnak (az őz kerítésnek rohan, a róka megtámadja akár a nagytestű háziállatokat is stb.).

Róka

Vadon élő állatokban, mint már említettük, legfőbb tünet az embertől való ösztönös félelem kiesése. A veszett róka nappal is aktív, szinte „keresi” az ember társaságát, hagyja magát megközelíteni, megfogni, megsimogatni. Sokkhatásra ez az állapot dühöngésbe válthat át. Sokszor kutyával verekszik össze vagy más háziállatot támad meg. Esetenként görcsrohamok figyelhetők meg (csillagvizsgáló fejtartás, állkapocs-csattogtatás). A megveszett állatok a zavart tudat következtében nagyobb távolságokra kóborolnak, mely során gyakran az autóutakon elgázolják őket.

Sokszor megfigyelhető, hogy tél végén illetve a nyár végi-őszi hónapokban megnő a veszettség esetek száma, ami a rókák életmódjával magyarázható. Tél végén, január-februárban van ugyanis a párzási időszakuk, amikor többet mozognak és több a verekedés, így nagyobb eséllyel adják tovább a fertőzést. Nyár végén pedig a fiatal rókafiak elhagyják a kotorékot, hogy saját életteret, territóriumot keressenek maguknak, és vándorlásuk során más egyedekkel kell megküzdeniük a területért, ami szintén a fertőzés átadásának gyakoriságát növeli.

Példaként néhány, bárki számára hozzáférhető videó a veszettségben megbetegedett róka viselkedéséről: ITT

Forrás: veszettsegmentesites.hu, fotó Pollák Judit