Jobbára gyerekek ismerik Petrény Andrást – Bandyt -, illetve azok a fiatalok, akik az elmúlt évtizedekben ott voltak valamelyik gyerekeknek szánt túra- vagy művészeti táborában, esetleg tanítványai voltak a Waldorf iskolában. De kevés az olyan budaörsieknek is, aki ne ismerné többek között az általa vezetett Surranók túraklubot vagy a Jókai Mór Művelődési Ház fafaragó szakkörét. Ezúttal ennek helyszínén, a lakótelepi közösségi házban beszélgettünk portréalanyunkkal, miközben a gyerekek és felnőttek oldott légkörben kézműveskedtek, Bandy szakszerű felügyelete és kedélyes társasága mellett.
Szinte egész eddigi élete Budaörshöz kötődik Petrény Andrásnak, akit a legtöbben csak Bandyként ismernek a városban. Népszerűségét egyfelől a Jókai Mór Művelődési Ház két programjának vezetésével szerezte (Surranók túraklub, fafaragó szakkör), másfelől a feleségével, Mészáros Erzsébet festőművésszel nyaranta megrendezett nyári művészeti táborokkal. Ezekben Erzsike festészetet Bandy, pedig fafaragást és népi játékokat tanít. Illetve csak tanított, mert másfél évtized után, 2024-ben már nem tudták megtartani, mivel az önkormányzat által a Budaörsi Művészek Egyesületének (melynek ők is tagjai) korábban biztosított helyszínt, a Zichy majort néhány éve használó Húsznegyven egyesülettel nem sikerült megállapodni.
Ezeken kívül Bandy egy pedagógus barátjával közösen ottalvós vidéki túra- és kalandtáborokat is szervez az iskolai vakációk idején, a hamarosan elérkező tavaszi szünetben például a Vértesben, Környebányán, ezekbe még várnak jelentkezőket. „Olyan tudást és készségeket igyekszünk a fiataloknak, gyerekeknek megmutatni, átadni, melyek rátermettebbekké, ügyesebbé teszi őket nemcsak a természetben, hanem az egész életükben mindenütt. Mindezt sok humorral, vidámsággal, mert ez mégis csak a vakáció ideje!” – olvasható a tábor leírásában.
A természet szeretete az egyik fő jellemvonása Petrény Andrásnak, a másik pedig a vidám alkat, a jó hangulat, amit teremt maga köré. „A fafaragás önmagában is jó, mert terápiás jellegű, hiszen munka közben az agy is nyugalmi, az ember pedig kellemes lelkiállapotba kerül” – mondja, amikor elkezdünk beszélgetni, és ez értelemszerűen a gyerekekre is érvényes, még a leghangosabbak, izgő-mozgóbbak is megnyugszanak a fával való ügyeskedés közben, a foglalkozást vezető magyarázatára és történeteire figyelve.
De kicsoda még Petrény András? „Anyukám Székelyudvarhelyen született és a háború után jöttek Budaörsre. Édesapám Sopron közeli kis faluban született, nem vagyok ilyen értelemben tősgyökeres család. Ennek ellenére én úgy élem meg. Szeretem Budaörsöt, szerencsés vagyok, hogy itt élhetek” – válaszolta a származását firtató kérdésre.
Budaörsön a Szabadság út 64. szám alatti mai Kincskereső óvodába járt, a hetvenes évek elején. Az általános iskola első öt osztályát a Templom téri iskolában járta ki (a köznyelvben: lányiskola, itt található ma a BABtér és a PostART), majd a lakótelepen folytatta, az akkor épült „kék-bordó” iskolában, a mai Hermanban. Középiskolába már sok más budaörsi diákkal együtt bejárt „Pestre”, pontosabban a 12. kerületi Márvány utcai Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskolába, és itt érettségizett le.
A középiskola több szempontból jelentett fordulópontot Bandy életében. Történt ugyanis, hogy a kecskeméti vadászpilóta képzésre toboroztak fiúkat, és ő is jelentkezett. Bár vadászpilóta végül nem lehetett – pedig a repülő-orvosi vizsgálaton még megfelelt -, de ejtőernyőzni elkezdett a Malév Repülő és Ejtőernyős Klubjában, és az akkor még kötelező sorkatonai sorozásig már nyolc ugrást végrehajtott, így erre hivatkozva Szolnokra, a repülősökhöz kerülhetett, katonai ejtőernyősként egyszer még az augusztus 20-i víziparádén is ugrott. Visszanézve sem tartja elvesztegetett időnek az ott töltött másfél évet, számára kifejezetten szép időszak ez az életében, nem mellesleg itt tanulta meg azokat a kötéltechnikákat, melyeket később használni tudott, amikor évekig dolgozott, mint ipari alpinista. Az ejtőernyőzés sokáig elkísérte még a leszerelés után is. „Nagyszerű érzés a szabadesés, a legjobb! Felhőbe ugrani pedig különösen felejthetetlen élmény ” – meséli. Aminek végül egy baleset vetett véget: „Sármelléken történt, hirtelen változott meg a széljárás és egy turbulens széllökés összecsukta az ernyőmet, mint egy esernyőt és négy méterről fenékkel a földbe csapódtam. Eltört egy csigolyám. Három hónapig a teljes törzsem gipszben volt, darabos mozgásom miatt a barátaim Robotzsarunak neveztek” – idézi fel. Felépülése után az ipari alpin tevékenységet folytatta még. Érdekesebb munkái közé sorolja, hogy részt vett a mosonmagyaróvári timföldgyár 80 méteres kéményén 60 méter magasságban kialakított fém tartószerkezetnek a kialakításán, amelyre a Pannon GSM sugárzó antennái kerültek föl, valamint Galyatetőn, szintén a telekommunikációs társaság adótornyának piros-fehérre festésében.
Egyéb sportok? Sokáig vitorlázott, öt-hat éven keresztül vett részt a balatoni Kékszalag versenyen, ahol a legjobb eredménye egy negyedik helyezés Yardstick II-es kategóriában. Az Adrián a British-Columbia kupán pedig ezüstérmet szerzett.
A szakmai életrajzában érdekesség, hogy pályája kezdetén néhány évig Budaörsön, az akkori Texelektro szövetkezetnél dolgozott, mint finommechanikai műszerész, miközben munka mellett vállalkozásmenedzsmentet tanult az Euro Contact Business School-ban. Így az új oklevéllel egy szintén budaörsi, lakástextillel, lakberendezéssel foglalkozó vállalkozásnál a cég marketingese lett.
Élete akkor vett újabb fordulatot, amikor megismerkedett a későbbi feleségével, Mészáros Erzsikével a Rózsa utcai iskola tornatermében, a Tornádó egyesület rock ’n’ roll tánciskolájában. Erzsike már rendszeresen tartott festészeti táborokat, Bandy pedig a technikai feltételek megteremtésében segített neki. Így adta magát, hogy előbb-utóbb közös táborokat is szervezzenek, amihez Bandy ismét tovább képezte magát, azaz jelentkezett a Népi Mesterségek Iskolájába, ahol 2011-ben okleveles faműves és játszóház-vezető lett. Nem sokkal ezután a Budapesti Természetbarát Sportszövetség szervezésében letette a túravezetői vizsgát is.
Szerencsés egybeesés, hogy a Jókai Mór Művelődési Ház – tavaly elhunyt – igazgatója, Simon Erika éppen ekkor új programokkal színesítette az intézmény állandó kínálatát, és az ő ötlete volt, hogy legyen futó- és túraklub, valamint fafaragó szakkör, utóbbi kettő vezetésére pedig Petrény Andrást kérte fel, akivel egyébként óvodás koruk óta ismerték egymást. A túraklub idővel a Surranók nevet kapta, míg a fafaragó klub Fortélyok fával néven indult. A Covid-lezárások idején sajnos egy ilyen foglalkozás online nem tudott működni, így csak a kényszerszünet után folytatódott, a fafaragás tehát jelenleg kedd délutánonként a Jókaihoz tartozó lakótelepi közösségi házban van, ahova nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is járnak. És e cikk elkészítéséhez mi is itt kerestük fel Bandyt.
A Surranók túraklubbal egy erős közösség épült ki, és Bandy több mint tíz év után is töretlen lelkesedéssel állítja össze havonta kétszer az aktuális útvonalakat, amiket sokszor be is jár előtte, hogy felmérje az utak állapotát. A csoport tagjai bármikor szívesen veszik új túrázni vágyók csatlakozását, de a túrákon kívül is rendszeresen szórakoznak együtt, például szilveszterkor és farsangkor.
Petrény András „főállása” jelenleg, hogy csaknem tíz éve tanít Waldorf iskolában fafaragást. „Ezt is közvetve a művelődési háznak köszönhetem, ugyanis a fafaragó klubban egy tanítványom anyukája hívta fel rá a figyelmemet, hogy a Csillagösvény Waldorf suli faművest keres” – mondja. Azóta a fafaragás mellett ugyanott fizikát is tanít, amit pedig egy jól sikerült helyettesítésnek köszönhet.
A harmadik-negyedik munkája pedig, hogy a faművességhez folyamatosan gyűjtötte a különböző kisebb-nagyobb szerszámokat, amiknek a tárolásához végül műhelyt bérelt Budafokon, ahol megrendelésre is készít fából különböző használati vagy dísztárgyakat, illetve vállal javításokat. Legutóbb például egy hajókormány elkorhadt szárát/nyelét kellett helyrehoznia.
Jellemző Bandyra, hogyha valami felkelti az érdeklődését, azzal behatóbban is foglalkozni kezd. Az elmúlt években videózást és filmkészítést tanult filmes szakembertől. Korábban már készített összefoglaló videókat a Surranók túráiról, azonban mára magasabb szintű tudássá fejlesztette ezt a hobbiját, így fotós és operatőri munkákat is végez megbízóinak.
Míg beszélgettünk, Bandy folyamatosan figyelte, ki mit csinál, és ahol kellett, további tanácsokat adott. Kényesebb lépéseknél, óvatosabb beavatkozásoknál néha ő végezte el a műveletet, amihez a gyerekek még túl kicsik.
A beszélgetés végén, miután a többiek hazamentek, még megkérdeztük tőle, hogy mesélne-e súlyos betegségéről, amivel megküzdött. „A betegségem abszolút nem tabu. Nyelvrákot diagnosztizáltak 2019-ben. A nyelvem alján keletkezett egy pici duzzanat. A nagyon rossz része az az időszak volt, amikor a mintavétel eredményére vártam. Számoltam azzal, hogy rossz vége lesz. Végiggondoltam az életemet és megállapítottam, hogy nagyon tartalmas és kalandos éveket éltem meg. Másnak ennek tört része sem jut. Nem, nem elbúcsúztam az élettől, hanem inkább szembenéztem a legrosszabb lehetőséggel. Aztán megérkezett az eredmény, rosszindulatú. Másnap kellett bemennem a Kék golyó utcába. No, addig míg ott nem vizsgáltak meg, hú az elég rossz volt! Szerencsére ott jó kezekbe kerültem, biztató műtéti sikerességet ígértek” – mondta. Majd figyelmeztetőleg hozzátette: „Megtapasztaltam, nem csak magamon, hogy mennyire fontos időben kérni a segítséget. Bárhol, bármilyen gyanús tünet esetén azonnal orvos! Nem gyógytea, nem természetgyógyász, orvos!”
Sorozatunk korábbi cikkei ITT olvashatók.
