A Stop Sorosról budaörsiek… (4. rész)

0
211

Éppen a menekültek világnapján, június 20-án szerdán a magyar parlament 160 igennel megszavazta a Stop Soros törvénymódosítást, így mostantól a Büntetőtörvénykönyv (Btk.) hatálya elé esik az, ha valaki segítséget nyújt a jogellenes bevándorlásban. Ugyanekkor bekerült az alaptörvénybe a hajléktalanság betiltása is, vagyis az, hogy ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás, hiszen a javaslat szerint minden hajlék nélküli ember számára biztosított a szálláshely. Ezt az országgyűlés 159 igen szavazattal, 5 nem ellenében szavazta meg, ugyanis 35 ellenzéki képviselő nem szavazott, a Jobbik-frakció tagjai azonban igennel voksoltak a kormány javaslatára.

Bár a Budaörsi Naplóban országos politikai témákkal csak akkor szoktunk foglalkozni, ha azok közvetlen hatással vannak városunkra (lásd az oktatás vagy éppen a szemétszállítás központosítása), néha kivételt teszünk. Hiszen azt szeretnénk, hogy ha valamilyen véletlen folytán kizárólag a Budaörsi Napló maradna fenn írásos dokumentumként az utókornak napjainkról, ükunokáink akkor is reális képet kapjanak arról, miként éltünk mi itt, például 2018 nyarán Budaörsön. Ehhez pedig egy ilyen fajsúlyú kormányzati és parlamenti döntés, mint a fentiek, egészen biztos, hogy fontos.

A kérésem tehát az volt több ismert budaörsihez, hogy korlátozott terjedelemben írja meg lapunknak, illetve olvasóink számára, miként értékeli a Stop Soros törvénymódosítást és a hajléktalanság “betiltását”!

Wittinghoff Tamás polgármester (ITT olvasható) után újabb  ellenzéki politikusok válasza érkezett meg. Bakó Krisztina, Laczik Zoltán és Tóth Zoltán sorait ITT olvashatják. Majd Fokasz Oresztész és Simáni Szelim írták meg a véleményüket, ez ITT található.

A Fidesz budaörsi alapszervezetének tagjai és helyi képviselői Csenger-Zalán Zsolt országgyűlési képviselőhöz továbbították kérésünket, tőle kaptuk az alábbi levelet. Természetesen változtatás nélkül közöljük.

Csenger-Zalán Zsolt (Fidesz, országgyűlési képviselő)

Június 20-án a parlament elsöprő – 4/5-ös – többséggel elfogadta az un. Stop Soros törvényt mely az illegális migráció visszaszorítását, megállítását hivatott segíteni. Ahogy az lenni szokott, azonnal megszólaltak a liberális fanyalgók. Egyesek még azt is szóvá tették, hogy miért épp a menekültek világnapján történt a szavazás. Természetesen véletlen egybeesésről van szó, ugyanakkor a dolog jelkép értékű is lehetne, hiszen a szabályozás az ország védelmén túl a valódi menekültek érdekét is szolgálja.

Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a jövevény áradat elenyésző töredéke csak a valódi menedéket kereső. Ha az óriási illegális tömeget megállásra tudjuk kényszeríteni, eleve reménytelenné tudjuk tenni az Európába való bejutásukat, akkor a néhány valódi menekültnek lényegesen jobb esélye lesz arra, hogy nyugodt körülmények között megkaphassák azt a védelmet és gondoskodást, ami őket mind az egyezmények, mind az emberiesség okán megilleti.

Magyarország a válság kezdete óta azon a határozott állásponton van, hogy biztosítja a menekült státust mindenkinek, aki arra jogosult, de csak nekik. Ugyanakkor határozottan elutasítjuk és ellenállunk minden olyan törekvésnek, ami a gazdasági bevándorlást rá akarja kényszeríteni hazánkra.

Minden állam feladata, hogy megvédje határait és minden jogállamnak alapvető kötelessége, hogy a jogszabályokat betartassa. Nem engedhető meg, hogy jogellenesen – idegen szóval: illegálisan – bárki az ország és ezzel a schengeni Európa területére lépjen. Aki ezt megteszi, bűncselekményt követ el. Aki ezt szervezi, pénzeli, támogatja, az is.

A szóban forgó törvény arra az új helyzetre kívánt reagálni, ami azáltal állt elő, hogy a hivatásos embercsempészekkel együttműködésben, egyes esetekben, szövetségben – gondoljunk csak a líbiai szervezett behajózásokra – magukat civilnek nevező, senki által nem választott, ugyanakkor jól behatárolható forrásból, üzleti/politikai érdekből pénzelt és irányított szervezetek (NGO-k) nyíltan szervezik, támogatják, segítik az illegális népvándorlást.

Néhány napja, az EU csúcs teljes fordulatot hozott az Unió bevándorlás politikájában. Három év késéssel átvették a 2015 óta töretlen magyar álláspontot és Orbán Viktor javaslatát, mely szerint a határokat meg kell védeni, az Unión kívül kell eldönteni ki kaphat menekült státuszt és ki nem. Három elvesztegetett év, sok ezer áldozat, akiket egy jól hangzó, délibábos merkeli ígéret késztetett hazájuk elhagyására, életük kockáztatására.

Ezt a folyamatot meg kell állítani!