„Mindent lépésről lépésre. Mindennek megvan a sorrendje”
Kétszeres világbajnok és többszörös magyar bajnok a rúdsportban Tänczer Kata (a képen a szőke hölgy), a Poleplay Rúdsport és Légakrobatika Egyesület alapítója, tulajdonosa, holott csak öt éve hallott róla először, hogy létezik ilyen sportág. Főként azoknak ajánlja, akik ülőmunkát végeznek, mert erősíti a gerinc melletti tartó izomzatot; és azoknak is, akik az önbizalmukat szeretnék növelni.
Mikor ismerkedett meg a rúdtánccal?
– Körülbelül öt és fél évvel ezelőtt, de nem rúdtánc, hanem rúdsport, és a kettőben csak maga az eszköz a közös, tehát a rúd. Ám ezt én is csak azóta tudom, amikor egy kedves tanítónő ismerősömről megláttam egy fotót, ahol egy rúdon csimpaszkodott. Ledöbbentem. Ő pedig elmondta, hogy ez egy erőnléti sportág, amiben az ember feszegeti a határait. Én magam pedig orvosi javaslatra kezdtem el rudazni, mert ízületi gyengeséggel születtem, amit gyermekkorban diagnosztizáltak. Sportolás közben kifordult a térdem és mentő vitt a János kórházba. Ott azt mondták, hogy a jövőben semmit nem sportolhatok. Ezután történt, hogy szétesett az állkapcsom, és amikor a kisfiam született, a hátam gyakorlatilag összeomlott, olyan fájdalmaim voltak, hogy csak zokogni tudtam. Nagy nehezen jutottam be egy gerinc specialistához, aki gyógytornával megerősített és tőle tudtam meg, hogy a rúdsport egy úgynevezett saját testsúlyos sport, ami éppen a nekem szükséges mélyizmokat erősíti meg.
– Tehát nagyon egészséges.
– Igen. Mivel szálkásítja a testet a gerinc melletti tartó izomzat jelentősen megnövekszik. S persze nemcsak az izomzatot formálja, hanem az alakot is. Mindezek mellett azonban a legfontosabb, hogy önbizalmat és sikerélményt ad, hiszen minden órán újabb és újabb gyakorlatokat vagyunk képesek megcsinálni.
Hogy jön ide az önbizalom?
– Az a minta, amit a külvilág mutat a nőknek, teljesen irreális, de mert van egyfajta megfelelési kényszer, megpróbáljuk elérni a lehetetlent. Azt szoktam mondani, hogy talán inkább pszichiáter vagyok, mint edző – hiszen most már edzőként művelem a rúdsportot -, mivel az első öt óra arról szól, hogy megpróbálom meggyőzni az illetőt, képes arra, amit szeretne. Nem számít, hogy először nem hiszi el, mert tudom jól, hogy hamarosan meg fogja csinálni a tervezett gyakorlatokat.
Miből áll egy edzés?
– Mint ahogyan semmilyen sportban, itt sem lehet csak úgy durr bele bumm elkezdeni rudazni. Előbb meg kell tanulni az alapokat, hogyan álljunk a rúd elé, miként tudunk arra felmenni, hogyan kell lejönni. Mindent lépésről lépésre. Mindennek megvan a sorrendje. Szépen fokozatosan, mindenkit a saját tempójában edzünk, nincs sürgetés, nincs elvárás. Vegyes órákat tartunk (75 perc), ahol a tanítványok különböző szinten vannak. A bemelegítés mindenkinek közös, és utána az edző a résztvevőknek a saját szintjüknek megfelelő gyakorlatokat ír elő. Így senki nem érzi magát rosszul, hogy nem tudja teljesíteni azt, amit a másik már igen.
Ehhez képest ön az első világbajnoki címét egy év gyakorlás után szerezte meg.
– Igen, duó kategóriában, 2014-ben, mert a partnerem Szlávy Eszter előző párja kiesett, és megkérdezte, hogy nem ugranék-e be helyette. A gyakorlatunkat két hét alatt raktuk össze, fogalmam sincs, hogy csináltuk. A második, 2016-os aranyérmet már Marosvölgyi Noémivel, egy másik partneremmel nyertük, akivel ma is szívesen dolgozom együtt, de én már nem versenyzek, mert nem férne bele az időmbe. Három stúdiónk van, Pesten, Budaörsön és Budán. Jelenleg keressük a negyediknek a helyét, mert igen az érdeklődés.
Ne szaladjunk ennyire előre! Mikor és miért nyílt meg az első stúdió?
– Amikor megértettem a sportág lényegét, rájöttem, hogy nagyon sokat lehet vele adni az embereknek és már csak ezzel akartam foglalkozni. Elvégeztem a szükséges edzői képzéseket, a duó partneremmel megtaláltuk az üzlethelyiséget és ott készültünk a világbajokságra, amit előbb megnyertünk és utána nyitottunk.
A tanítványai is értek már el komolyabb eredményeket?
– Igen. Vannak köztük Európa bajnoki ezüstérmesek, több magyar bajnok és egyéb versenyeken is részt vesznek. A munkámat azonban jobban jellemzi egy három évvel ezelőtti történet. Bejött hozzám a stúdióba egy lány, nyakig begombolt ruhában, holott előtte telefonon mondtam neki, hogy rövidnadrágban és trikóban szoktunk edzeni. És azt kérte, hadd fizesse ki az óradíjat anélkül, hogy ő maga beállna, mert csak nézni szeretné, mit csinálunk. Nem járultam hozzá, mert akik itt vannak, azok edzenek és nem egymást nézegetik. Elmondtam neki, hogy itt senkinek nem kell megfelelnie, nincsenek elvárások, álljon be nyugodtan. Beállt. Később kiderült róla, hogy válás előtt volt, mert a gyerekek születése után értéktelenebbnek tartotta magát, mint korábban, ezért nem közeledett a férjéhez, a férje pedig azt hitte, azért nem teszi, mert vele van a baj. Mindketten azt gondolták, hogy a másik nem szereti. S ahogy haladtunk előre az edzéseken, ez a fal leomlott. Most a harmadik pici babával van otthon.
Végül is kinek ajánlott ez a sport? Úgy láttam, hogy van gyerekcsoport is.
– Az én óráimon az óvodásoktól a nagymamákig minden korosztály megtalálható. A gyerekeknek azért jó, mert a növekedésben hirtelen megnyúló izmokat és végtagokat erősíti. Nekik ez egy játszótér és csupa olyan mozgásforma, amit minden gyerek szeret.
– Otthon lehet-e, érdemes-e gyakorolni?
– Igen, de csak a már ismert gyakorlatokat, úgy, hogy a rúd alatt legyen szivacs és felügyelet nélkül tilos rudazni.
– Visszatérve a betegségéhez, most mi a helyzet a hátfájással?
– Azon kívül, hogy időnként izomlázam van, semmi bajom nincs, jó, hogy nem fogadtam el a rám ragasztott betegség bélyeget. Persze néha fájdalmat is okoz az edzés, amikor a combot „megharapja” a rúd. De mi ez a korábbi izomfájdalmakhoz képest!
– Erről eszembe jutott egy mondás: „Nyúlháj, daruháj, majd elmúlik, ha nem fáj.” Köszönöm a beszélgetést.
