„A budaörsiek látják és értik, hogy mi történik az országban” – Évzáró interjú a polgármesterrel

0
208

Már megint eltelt egy év. Vajon mit emel ki 2016-ból Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere? A legfontosabb talán az, hogy a város eredményeit kizárólag a magunk erejéből értük el, és most – az intézményeink államosításával – ez került veszélybe!

Az iskolák államosítása és az ennek ürügyén „szolidaritási hozzájárulás” címen elvont 2,3 milliárd forint a város jövő évi költségvetéséből, talán a legsúlyosabb példa arra, hogy miként szünteti meg a kormány az önkormányzatok önállóságát és tesz külön plusz terhet Budaörsre. De számos egyéb ilyen kormányzati lépésről be kellett már beszámolnunk, a szemétszállítás számlázásának a központosításától kezdve az önkormányzatoktól a bankválasztás jogának a megvonásán át a mindent központosító ASP informatikai rendszer tervezett bevezetéséig. Ezekről külön-külön is képes lenne nem egy cikkre valót, de több kötetre valót beszélni. Amire most biztos nincs ideje és nekünk helyünk sem a decemberi lapunkban. Ezért inkább annyit szeretnék kérdezni: bízik-e benne, hogy mindezek ellenére Budaörs továbbra is maradhat az országban – ahogy sokan fogalmaztak – „egy kis Ausztria”, a szolgáltatások minősége és az életszínvonal szempontjából?

Természetesen jó hallani, amikor így beszélnek Budaörsről. De talán ennél is fontosabb, hogy ezt a magas színvonalat szinte kizárólag a magunk erejéből értük el. Az itt élő emberek, az itt megtelepült cégek munkájának, adóforintjainak eredménye minden, ami megvalósult.

Azt hiszem a végletes centralizációban, és az egyszemélyes vezető mindenhatóságában hívő hatalmi berendezkedések éppen ezt viselik a legnehezebben. Elfogadhatatlan számukra minden, ami tőlük független. Gyűlölnek minden autonómiát, legyen szó civilekről, önkormányzatokról, intézményekről. Csak a tévedhetetlenségükben hisznek, s nem szívlelik azt, ami nélkülük is jól (sokkal jobban) működik.

Néha úgy sejtem, ezért jutottunk el odáig, hogy már nem elég, ha a kötelező feladatainkra sem kapunk egyetlen fillér állami támogatást, hanem immár azokat az bevételeinket is megpróbálják elvenni, amelyek itt helyben keletkeztek.

Nos, ez a helyzet, amely túl azon, hogy erkölcstelen, nagyon megnehezíti, hogy megtartsuk az eddig elért nívót. Természetesen mindent meg fogunk tenni 2017-ben is, hogy az itt élők a szolgáltatások színvonala alapján semmit ne vegyenek észre abból az élet-halál harcból, amit az önkormányzatiságért, és annak anyagi alapjainak megőrzéséért folytatunk.

A budaörsiek látják és értik, hogy mi történik az országban. Amikor „kis Ausztriáról” beszélünk, akkor nem csak az anyagi jólétre gondolunk, hanem kultúrára, önbecsülésre, méltóságra, önszerveződésre is. Nem véletlen, hogy itt nagyobb az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal szemben az együttérzés, a tolerancia, a szolidaritás is, amely a fejlettebb Európa fontos ismérve. Ugyancsak nálunk nem hagyták szó nélkül a tanárok, a szülők a közoktatás teljes államosításának tervét. Ha az ország nagyobb településein annyian tüntettek volna, mint nálunk, talán még meg is állíthattuk volna ezt a folyamatot.

Megalapozottan remélhetem tehát, hogy nem leszünk egyedül abban a harcban, amelyet az elért színvonalunk megőrzéséért vívunk, számíthatunk az itt élőkre és a vállalkozásokra.

Ebben a harcban az egyik eszköz, hogy Budaörs beperli az államot. Mit jelent a gyakorlatban?

A kormányzat korábban azt ígérte, hogy a közoktatás államosításának költségeit nem az önkormányzatoknak kell állniuk. Mégis úgynevezett szolidaritási hozzájárulást vetett ki az önkormányzatokra. Budaörsre 2,3 milliárd forint jut, ami azt jelenti, hogy az egész országban beszedni kívánt összegnek több mint 10 százalékát tőlünk akarják beszedni, ami már önmagában abszurd. Ráadásul ezt a pénzt nem az eddigi állami támogatásból vonják el, hiszen olyan nálunk már alig van, hanem a helyi adókból. Ez pedig súlyos törvénysértés, mert a kétharmados önkormányzati törvény szerint ez a pénz kizárólag az önkormányzatot illeti meg, feladatai ellátásához. Ez teremti meg az alapját a jogi lépéseinknek. Ez a sarc olyan súlyos és annyira törvénysértő, hogy reálisan remélhetjük, igazat adnak nekünk a jogi fórumok. Minden létező lehetőséget meg fogunk ragadni, így többek között az Alapvető Jogok Biztosához, az Alkotmánybírósághoz, rendes bírósághoz, az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), illetve egyéb uniós illetve Európa Tanácsi szervekhez fordulunk. Sajnos, mire bebizonyosodik, hogy igazunk van, az hosszú időbe kerül. Addig pedig ez a 2,3 milliárd forint nagyon fog hiányozni a 2017-es költségvetésből.

Az, hogy 2014-ben mind az tíz egyéni körzetben nyert a „csapata”, a Budaörs Fejlődéséért Egyesület (BFE) jelöltjei és ebben az ötéves választási ciklusban polgármesterként már nem kell folyamatosan kompromisszumokat keresnie és kötnie a helyi kormánypárti képviselőkkel, bizonyára megkönnyíti, hogy a saját elképzelései szerint vezesse a várost. De egyúttal nagyobb felelősség is. Vagy nem jól látom?

Nyilván könnyebben születnek meg így a döntések, de meg kell mondanom, hogy viták így is vannak, csak most átkerült „házon belülre”, vagyis a Budaörs Fejlődésért Egyesület képviselőivel folytatjuk le. Mindenki véleményét meghallgatjuk és igyekszünk konszenzusra jutni. És a vita természetes, hiszen ez a garanciája, hogy optimális döntések szülessenek. A könnyebbség annyi, hogy ezekben a vitákban csak őszinte szándék van.

A ciklus elején deklaráltam, hogy mi arra készülünk, a Fidesz frakció konstruktív ellenzékünk lesz, vagyis a szakmai ügyekben figyelembe vesszük majd a véleményüket. Éppen ezért ajánlottam fel az egyik alpolgármesteri helyet a Fidesznek (melyre egyébként még a választások előtt ígéretet tettem), pedig az erőviszonyok alapján ezt fordított esetben ők biztosan nem teszik meg. Később megtagadták a saját alpolgármesterüket. A testületi munkát pedig jórészt személyeskedésre, rágalmazásokra és nem szakmai munkára használják. Szomorú látni, hogy a várost sújtó összes rendelkezést jobb esetben mentegetik, de sajnos nagyrészt egyet is értenek velük. Autópálya díjfizetőssé tétele, iskolák államosítása, szociális, és egyéb hatósági ügyek elvonása a várostól, járási szintre emelése, a város pénzeinek lenyúlása stb.

A testületi üléseken mindig összefoglalja az előző hónapban történteket, a lakossági fórumokon pedig az előző félév eseményeit, és egyik sem rövid. Megpróbálja mégis röviden elmondani, hogy 2016-ban ön szerint mik voltak a legfontosabbak a város életében?

Legjelentősebbnek azt tartom, hogy sikerült megőriznünk a szolgáltatások eddigi színvonalát és sok területen előre is léptünk. Legtöbb gondot a kormányzati lépések jelentették, amelyek feladatokat vontak el tőlünk, vagy éppen adtak át, de mindenféle finanszírozás nélkül. A legsúlyosabb csapás a közoktatás teljes államosítása volt, és persze az ezzel járó 2,3 milliárdos elvonás.

Ebben az évben is egymilliárd forinttal támogattuk az iskoláinkat és ugyancsak egymilliárddal a sport és civil szervezeteket. Teljesen felújítottuk az Árpád utcai iskolát, a Pagony és Csillagfürt óvodákat. Önálló klubépületet kaptak a nyugdíjasaink. Csatornáztunk, utakat építettünk, játszótereket és parkokat szépítettünk. Egyszóval gyarapodtunk 2016-ban is.

Sok örömöt szereztek a városnak a sportolóink, jól sikerült a Primanima Fesztivál, és komoly kulturális centrummá nőtte ki magát a régi posta, egykori leányiskola épületében működő PostArt is. Országos fesztiválokon díjazták a Latinovits színház produkcióit. És ha már az elismeréseknél tartunk, Bíró Gyulát választották az év alpolgármesterévé.

S mik voltak a legfontosabbak a saját, személyes életében?

Mint minden normális családban, nálunk is a gyerekek körül forog a világ. Igyekszem minél többet együtt lenni az ikrekkel, amit ebben a pozícióban nem könnyű teljesíteni. És persze aktívan tartom a kapcsolatot a már felnőtt nagy fiammal is. Nálunk különös jelentőséget kap akár néhány napos nyaralás is.

Mit szeretne kérni az „aranyhaltól” vagy bárki mástól, aki teljesíti a kívánságokat 2017-re?

Nekem is két énem van, mint legtöbbünknek: egy magánemberi és egy, ami a hivatásomból következik. Polgármesterként azt kívánnám, hogy a kormányzat hagyjon fel az önkormányzatok és alapvetően az önkormányzatiság, illetve mindenféle önrendelkezés meggyengítésével. Hogy végre egészséges társadalomhoz méltó módon kezdjünk élni. A budaörsieknek, hogy mindenkinek legyen egy ilyen aranyhala, amelyik teljesíti valamennyi (na jó, legalább egy) kívánságukat.

Magánemberként pedig több nyugalmat, egészséget, harmóniát és sikereket szeretnék kérni a szeretteimnek.

Önnel szerettem volna kihúzatni egy bölcsességet, de mivel erre távinterjúban nem nincs lehetőség, én húztam ki egyet. Íme: “A bűnösöknek két csoportja van, a rosszak, és akik emezeknek akarnak rosszat, ők az igazságosak.” Mit gondol erről?

Ha az igazságosakat idézőjelbe tesszük, akkor számomra nagyon ismerős ez a helyzet a mindennapokból. Ma megint egyre többen vannak olyanok, akik pontosan tudják, hogy mi a jó és a mi rossz, így hát felhatalmazva is érzik magukat a folyamatos ítélkezésre, mások megbélyegzésére és az igazságosztásra. A bölcs emberek ennél sokkal szerényebbek, és tudják, hogy sokféle igazság van, mint ahogyan sokféle világnézet, és sokféle érvényes életmód. Ezért az ő tanításuk másképpen hangzik. „Adj uram erőt, hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni, bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.”