A budaörsi mozgássérültek klubjában így figyelnek egymásra

0
236
Pandémia előtt pezsgő klubélet volt

Ne csak karácsonykor segíts…

Ecseri Erzsi a budaörsi mozgássérültek egyesülete és a nyugdíjas klubok örök mosolygós aktivistája. A napokban azért hívott fel, hogy egy szívet melengető történetet meséljen. A főszereplők nevét kezdetben nem akarta megosztani, hogy senkinek ne csináljunk úgymond ingyen reklámot, de végül is, ha valakik megérdemlik, miért ne.

Pandémia előtt pezsgő klubélet voltAz elbeszélés középpontjában egy gondnokság alatt álló, fiatal férfi áll, János. Nagyon nehéz sorsa van, különösen azóta, amióta édesanyja után nevelőapja is elhunyt és egyedül maradt kis budaörsi házukban. A fiatalember rendszeresen látogatja a mozgáskorlátozottak klubnapjait, de ezek ugye, most a pandémia miatt elmaradnak. Ott van szinte minden városi eseményen és ebédelni az idősek napközijébe jár, a máltaiakhoz. Itt kerestem, hogy vele is beszélgessek, de kiderült, hogy éppen covidos, így a személyes találkozásunkra várni kell. Telefonja, számítógépe nincs, ahol elérhetném. Amit megtudtam róla, hogy kirendelt gyám felügyeli a sorsát, aki ugye nincs folyamatosan vele, és sajnos azért is figyelni kell rá, nehogy olyan emberek befolyása alá kerüljön, akik nem igazán a javát akarják.

Visszatérve Ecseri Erzsihez, mint mondta, a karácsonyi ünnepekre a mozgáskorlátozottak klubtagjainak ajándékcsomagot készítettek. A tagdíjakból vettek naptárakat, és a budaörsi Kertbarátoktól kaptak fűszernövényeket, iskolás gyerekektől saját maguk által készített kis házikókat, karácsonyi lapokat, a helyi Vöröskereszttől csokit, szaloncukrot, és így egyre gazdagabb lett a csomag tartalma. Mivel a szokásos karácsonyi összejövetel is elmaradt a járvány miatt,  ezt az ajándékot vitték ki nagy örömmel mindenkinek a lakásához, köztük Jánosnak. Mivel csengője nincs, kopogni akartak az ablakán, amikor észrevették, hogy nincs min, mert az bizony betört. Miközben kint fagyok vannak. Belegondolni is rossz, hogy milyen hideg lehetett a házban odabent. Erzsi még aznap délben felhívta ifj. Budaváry György üvegest, hogy a segítségét kérje. A vállalkozó szinte azonnal küldött egy embert, aki leemelte az ablakkeretet és elvitte, hogy néhány órán belül, már üvegezetten újra a helyén legyen. És persze ingyen.

Az egyesület életében nem János az egyetlen, akire a többiek otthonukban is figyelnek, akihez, ha kell, rendszeresen eljárnak és segítenek neki a mindennapokban. Sajnos azonban az évek előrehaladtával a segítők és a segítettek száma is fogy – tette hozzá Erzsi.

A civilek összefogása mellett persze nagyon fontos – mint János esetében – , hogy a rászorulók Budaörsön rendszeres önkormányzati támogatásban szociális részesülnek, tél révén kiemelten fontos, hogy akik fával fűtenek, kapnak tüzelőt, akik más módon, pénzbeli fűtési támogatást. Ha kell, gyógyszertámogatást, illetve az ágyhoz kötötteket naponta egyszer látogatja meg és intézi el a legfontosabb teendőket egy szociális munkás, az önkormányzat megbízásából a máltaiaktól. A hivatalos gondoskodás azonban egyet biztosan nem tud pótolni: az érzelmi törődést, és mint fentebb írtuk, a rendszeres odafigyelést.

Az életem során sokat tapasztaltam, sok mindent láttam, sok helyen segítettem is, különböző helyzeteket átéltem, de azt biztosan tudom, hogy az összekapcsolt akarat, segítőkészség, tiszta szív és a cselekedet az, ami valódi támogatás lehet mások számára. Ahogy megvalósul az nap mint nap, például a mozgáskorlátozottak klubjának közösségében.

Főkép: a pandémia előtt pezsgő klubélet volt

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here