A betegeket választotta dr. Majzik Ernő orvos igazgató

0
1181

A budaörsi szakrendelő új szakmai vezetőjének első feladata az egynapos sebészet újraindítása volt a járványszünet után. De dr. Majzik Ernő orvos igazgatói kinevezése a járóbetegeknek is jó hír, hiszen a szakmai paletta bővítése, a várakozási idők csökkentése számára is prioritás.

Örvendetes, hogy újra működik az egynapos sebészet – írja valaki kinevezése kapcsán a Facebookon –, de vajon elég figyelem jut-e majd a járóbeteg-ellátásra?

Mindenképpen! Bővítéseket tervezünk; az a cél, hogy a korábbinál is több diszciplína legyen jelen a szakrendelőben, a legkeresettebb szakmák esetében pedig minden nap legyen rendelés. Ebben a tekintetben az ortopédiát és a traumatológiát emelném ki, különösen az utóbbit. Jó lenne, ha egy friss sérüléssel senkinek sem kellene elmenni a városból távolabbi ellátóhelyre.

Mik a korlátai a bővítésnek?

Objektív akadály a finanszírozási plafon, magyarán az, hogy az egészségbiztosító húz egy vonalat, amin túl az ellátásokat már nem fedezi. Ez szakmánként eltérő. Törekednünk kell rá, hogy nagyobb volumeneket kapjunk, ami persze elsősorban nem rajtunk múlik. A következő az emberi tényező: Magyarországon a gyógyításban hiányszakmák alakultak ki, néhány területen országos orvoshiány van. Amihez hangsúlyosan hozzá kell tenni a nővérhiányt is – asszisztens nélkül nincs rendelés. A megoldásban sokat számítanak a személyes kapcsolatok; örömteli, hogy több neves kollégát sikerült elhívnom Budaörsre.

Érinti-e a lehetőségeket az egészségügy most zajló átszervezése, az állami és a magánellátás szétválasztása?

Egyre több részletszabály válik ismertté. Üzemeltetőnk magántulajdonban van, aminek sok előnyét látjuk, ugyanakkor állami feladatot látunk el, ezért bízom benne, hogy ebben a tekintetben sem a nálunk dolgozó orvosoknak, sem a budaörsi betegeknek nem kell aggódniuk. Az orvosok akkor is engedélyt fognak kapni, és tovább gyógyíthatnak az intézményben, ha főállásuk máshol van, például valamelyik kórházban. Persze lesznek további adminisztratív és szervezési feladataink ezzel kapcsolatban – figyeljük is a születő szabályok nüanszait, hogy felkészülhessünk a pozitívumokra és a negatívumokra is, és március elején ne legyen semmiféle zökkenő.

Az említett szakmákon kívül hol lát még lehetőséget a fejlődésre?

Január elsején vettem át az orvos igazgatói szerepkört, a szakrendelések szintjén most tekintem át az intézmény működését. A neurológiát erősíteni szeretném, ennek kapcsán idegsebészet indításában is gondolkodunk – ez hiányzik jelenleg –, ami persze a NEAK-on és az NNK-n is múlik. Jelöltjeim mindenesetre vannak ezeknek a területeknek az ellátására. Aztán van pár szakma, ahol nagyon hosszúak a várakozási idők, ilyen például a bőrgyógyászat. Az igény olyan nagy, hogy még messzi vidékekről is hozzánk zarándokolnának a betegek, ha nem szűkítenénk a budaörsiekre az ellátást. Az engedélyezett volument teljesen kihasználjuk. A kardiológia területén kifejezetten jól állunk, de azért ott is lehetne fejleszteni. És végül van pár hiányszakma, ahol a helyzet országosan nehéz – például a gasztroenterológia –, vagy ahol egyenesen kritikus, mint az endokrinológia, aminek az ellátása még a megyei kórházakban sem sikerül mindenhol. Jó lenne az összes szakterületet úgy fejleszteni, hogy a várólisták rövidebbek legyenek.

A Budaörsi Egészségügyi Központ harmadik ellátási lábáról, a sürgősségi ügyeletről valahogy ritkábban esik szó, inkább csak abban az összefüggésben, hogy „akut problémával érkező páciens ellátatlanul nem marad”.

Pedig az ügyelet az egyik legfontosabb szolgáltatásunk. A sürgősségi rendszer létrehozása alapvetően változtatta meg a betegellátást, megkönnyítette, hogy az akut esetek gyorsan a szakellátásba kerüljenek. A rendszer nyugatról jött be hozzánk, és nagyon örülök, hogy Budaörsön sürgősségi ellátásban tudunk gondolkodni. Kiváló kollégák adják az ügyeletet 24 órában, ez nagy dolog; célunk itt is az optimalizálás és a minél szélesebb ellátási spektrum. Mindehhez Budaörsön az utóbbi másfél évben hétvégi gyermekügyelet társul, ami nagy biztonságérzetet ad a lakosságnak. Ha valami baj van a gyerekkel, hétvégén sem kell Budapestre rohanni és ott várakozni hosszú órákon keresztül. Elég bejönni a rendelőbe, ahol fél órán belül orvos elé kerül a gyermek.

Sportorvosi múltjával és jelenével kapcsolatban nyilván sok kérdést kap.

Egyetem után Székesfehérvárra kerültem Sánta Ernő tanár úrhoz, az ország leghíresebb kézsebészéhez. Ott dolgozott Abkarovits Géza is, aki elsősorban térdekkel foglalkozott. Engem már egyetem alatt is érdekelt a sportsebészet, és amikor Géza jelezte, hogy megszervezi a sportsebészeti rendelést, egymásra találtunk; a munkamorálunk is eléggé hasonlatos. Műtőt is kaptunk – ez 1995 őszén történt –, a dolog aztán erőteljesen kinőtte magát. 1998-ban keresett meg az Alba Volán, hogy legyek a csapatorvosuk. Balatoni gyerek vagyok, télen persze korcsolyáztunk, de sráckoromban jéghokit igazából csak tévén láttam, nem volt akkora divatja akkoriban. A következő években azután labdarúgó-, kézilabda- és kosárlabdacsapatoknak is szerződött orvosa lettem.

Hogyan fért mindez az idejébe?

Sebészként nekem azért nem kellett a kispadon ülni. Ez alól kivétel a legerősebb kötelék, a jégkorong: a férfiválogatott mellett 2003-tól dolgozom, őket túrákra is elkísérem. Így is eljött a pont, amikor döntenem kellett. 2007-ben a nemzetközi szövetség, az IHF meghívott a hétfős sebészeti bizottságába, ami óriási megtiszteltetés. Ez a munka rengeteg utazással jár a világban – amit egyébként nagyon szeretek –, viszont a sebészi tevékenységemet erősen akadályozta volna. Végül visszautasítottam az ajánlatot. Másfelé fordulathatott volna a pályám, de maradtam a betegek mellett.

Bánja?

Havonta legalább egy hetet biztos távol kellett volna töltenem a sebészi feladatoktól. Vajúdtam egy ideig, és megmondtam, hogy ezt nem tudom vállalni. A feleségem korábbi ötvenötszörös magyar válogatott jégkorongozó, világbajnokságokon is részt vett. Jelenleg ő az egyetlen magyar női nemzetközi vezetőbíró, körbeutazza a világot helyettem is.

Szabadidőből mostanában így sem juthat túl sok Önnek – kész szerencse, hogy a járvány miatt nincs is hová eljárni. Mi hiányzik a legjobban?

A találkozók a barátokkal, az összejövetelek. És persze a színház, mozi! Sőt még az étterem is hiányzik nagyon. Kedvelem a jó ételt, a meghitt környezetet. Egy kockás abroszos helyen az egyszerű, házias étel is nagyon jól tud esni, ha úgy tálalják. Egyik kedvencünk a budaörsi Budakert.

Sportolás?

Rendszeresen karbantartom magam. Reggel negyedóra átmozgató edzés a Kettlebell nevű eszközzel, azután háromnegyed óra futás. Hétvégén az adagot megemelem; ha nyáron lent vagyunk a Balatonon, reggelente a parton futok. Az a másfél óra olyan nekem, mintha egy napra teljesen kikapcsolnék.

 

Kapcsolódó cikkünk: https://budaorsinaplo.hu/dr-majzik-erno-a-budaorsi-egeszsegugyi-kozpontot-uj-orvos-igazgatoja/

 

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here