A Magyar Történelmi Szalon szervezésében megmozdultak a budaörsi civil egyesületek és a színész rokonai, barátai, hogy elkísérjék a városunkban élő Ambrus András színművészt az Új Színházba az „Elvásik a veres csillag” című előadására. A meglepetés annyira jól sikerült, hogy amíg a színház elé nem értünk, nem tudta, hová visszük.
Az ötletet az adta, hogy Ambrus András korábban 10 évig lépett fel ugyanebben az épületben, érezte a színpad jellegzetes „illatát”, a Kazimir Károly vezette Thália Színházban. Visszaemlékező kedvében sokszor emlegette, hogy színésztársaival minden előadás előtt kikukucskáltak a függöny mögül, hogy „felmérjék” az aznapi közönséget.
Most 67 barátja ült vele a nézőtéren: a Czegei Wass Alapítvány elnöke, Simó József és felesége, Gál-Pál Sándor, a Budaörsi Székely Egyesület elnöke családjával és sok tagjával, Ambrus Károly tárogatójával és pacsirta hangú hölgykoszorúval, a budaörsi KÉSZ csoport vezetője, Félegyházy-Megyesy Péter, Nagy Sándorné, a Luntz Ottokár Kertbarát Egyesület alelnöke több taggal és Szalay Csilla baráti társaságával és természetesen a Magyar Történelmi Szalon sok tagja.
Azért választottuk a Wass Albert regényéből színpadra állított darabot, mert ez arról a történelmi korról szól, amelyet András is átélt, mielőtt a Színművészeti Főiskolára, Budapestre került. Szinte egy szál ruhában hagyta el szülőföldjét és gyergyóalfalui otthonát, hogy új életet teremtsen magának. Budaörsön megteremtette a „kis Gyergyót”, a Nap-hegy fenyvesére néző, az Alma utca végén dombra épített „mézeskalács” házával, a maga faragta székelykapuval, amely mindig tárva állt a vendégek előtt.
Az előadás végén jött csak az igazi meglepetés: a teljes fellépő gárda előtt Dörner György igazgató úr köszöntötte a színház, a szakma nevében Ambrus Andrást, mint a székely színészek elismert doyenjét, akit a színészek és a közönség hatalmas tapssal ünnepelt.
Milyen szép elismerés lenne, ha a budaörsiek által szeretett színész Budaörs Város díszpolgárai sorába kerülhetne…
Az estet pezsgős koccintás, ajándékok átadása és András kedves nótáinak éneklése zárta. Jó volt látni a sok viseletbe öltözött székelyt egy körben. Idézem végezetül a Kiss Pista barátunk által elmondott Szabó Lőrinc verset.
Szabó Lőrinc:
Barátaimhoz
Zilahy Lajosnak
Álmatlanul forgolódtam az ágyon.
Éjfélig itt volt három-négy barátom,
tervek lobogtak, gúny, vád, vad beszédek,
szidtuk a pénzt és mentettük a népet
s elmentek és kihűlt a láng heve.
– Hagyjuk, fiúk, nem lesz itt semmi se!
– Nem hát – morogtam. S teltek lassú órák.
– Nagyzolsz, vízcsepp? Tenger a múlt s az ország!
Mi közöd hozzá?! – Forogtam, tűnődtem:
– Mi jogod?!… Aludj!Oly elérhetetlen
a nép és oly nagy, mint az ezredév…
Mentsd inkább a magad kis életét! –
Csend volt. Csak agyam vergődött, – Öregszem…
Mi lesz?… Ezerkilencszázban születtem…
Volt csalódás… S mennyi lesz, ha megérem
a kétezret, ahogy egykor reméltem!
Mennyi lesz akkor! – S játszva, mint gyerek,
elképzeltem, hogy százéves leszek
s ekkor hirtelen megláttam a törvényt:
– Egész hazámmal csak tízannyi történt,
csak tízszer annyi, mint amennyi vélem…
Ezerből száz: az én rokoni részem!
– kiáltottam és árva testemen
átnyúlt, átcsapott a történelem
és ami messze volt és idegenség,
most mind körém gyűlt s lett egyszerre szomszéd,
apa, déd, ük és testvér és barát lett,
tíz magyar század egy közel család lett
és mint ismerős állt előttem ő,
a Honfoglaló, a Telepítő…
Felültem… Bennem dobogott az ország
s én fiatalnak éreztem a sorsát,
reménykedőnek, lángnak, magaménak…
S körülnéztem, kerestem a fiúkat
s mint erős érc, zenget bennem a hit:
hogy csinálunk mi itt még valamit!
1937
A cikket írta: Polgár – Szaplonczay Marianne, a Magyar Történelmi Szalon elnöke
Fotók: Simó Józsefné
A szerkesztő kiegészítése:
Ambrus András 1925. november 29-én Gyergyóban született, élete nagyobb részét azonban már Budaörsön élte le, hiszen miután átszökött a határon 1971-ben itt vett egy telket – mesélte néhány éve egy interjúban -, az erdő közelében, ahol a teraszról rálátni a fenyőfákra. Azt is mondta, hogy azt, hogy csak Magyarországig jött, nem bánta meg. „Ha tovább megyek nyugatra, akkor egy idegen világba kerülök, s még ebben a maradék, csonka hazában is nehéz volt a hontalanságot elviselni. Ma is hontalannak érzem magam” –tette hozzá.
Parasztcsaládból származik; szülei Ambrus Lajos és Gergely Karolina volt. A második világháború miatt a középiskolai tanulmányait nem fejezte be, és 1945-1948 között a családi gazdaságban dolgozott. Budapesten végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, ahol 1953-ban szerzett diplomát. 1952-1953 között, valamint 1956-1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. Országosan ismertté a filmszerepei tették, hiszen 1978 és 1985 között a Mafilm szerződtette. Főbb szerepei: A Pál utcai fiúk (Barabás); A dada (Bolygó Lajos); Egerek és emberek (Gazda). Mintegy 25 tévéfilmben is szerepelt.
Bár már idén lesz 100 éves, kiveszi részét a helyi közéletből, szinte minden budaörsi rendezvényen ott van és történeket mesél, szaval.
És íme egy kedves történet róla a Budaörsi Napló archívumából, 8 évvel ezelőttről: az idősek napközijében a rendőrség munkatársa bűnmegelőzési előadást tartott, ahol utána kötetlen beszélgetés alakult ki. Ambrus András itt mondta el, hogy amikor legutóbb rendőrrel volt dolga, a rutinellenőrzés során a járőrök elcsodálkoztak, hogy ilyen idősen hogyan lehet még érvényes jogosítványa. Erre ő a földtől elrugaszkodva csinált egy bokacsattintást jobbra, majd egyet balra és hozzátette, hogy hat órát tesz ki mindaz a szövegmennyiség, amelyet fejből bármikor elmond, ha kérik a rendőr urak, akkor fel is mondja.
