Sík Sándorra emlékeznek – meghívó

0
324

MEGHÍVÓ
A Magyar Történelmi Szalon tisztelettel meghívja
2018. szeptember 28-án, pénteken 18 órára
„Viselős az idő!   –Meg   k ell születni már”című, Sík Sándor piarista szerzetes, költőhalálának 55. évfordulója tiszteletére rendezett megemlékezésére.

Előadó:Toldi Éva tanár, Szalézi-díjas újságíró
Közreműködik:Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus, karnagy: Krasznai Gáspár

„Az Isten küld, testvéreim, tinéktek / Hogy sugarai eleven tüzét,/ Amik Arcáról a szívembe égtek, / Sugározzam csendesen szerteszét / A testvéreknek, kik az éjben járnak. // Az Isten küldött, szentjánosbogárnak” – ekképp fogalmazta meg ars poeticáját az 55 esztendeje elhunyt Sík Sándor, piarista szerzetes, később magyarországi tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár, esztéta és tevékenységeinek körét még hosszan lehetne folytatni.
Sík Sándort azonban a „hivatalos irodalom” berkeiben legtöbbször és sokan „lekicsinylő” éllel csupán „papköltőként ” emlegetik, kortársaival, Mécs Lászlóval és Harsányi Lajossal egyetemben –, utalva ezzel arra a 19. századtól máig berögzült ideológiai sémára, mely szerint vallás és költészet, papság és irodalom két összeegyeztethetetlen kategória. A pap költőként is csak igét hirdet, vagyis írói tevékenysége a teológiai fertály része, nem vers, hanem prédikáció, s ezért az ún. „magas költészethez semmi köze”. (Illyés Gyula) Sík Sándor azonban sokoldalú, ifjúsági missziós, tanári, művészeti és tudós polihisztori tevékenységei kiteljesítésével bizonyította, hogy pap és költő rokon hivatás. Akinek a Jó Isten által a tehetség és az elhívás megadatott, az e két pályán közös küldetést teljesíthet. Ami ugyanis összeolvad a lélekben és a szándékban, az szét nem is választható,
mint ahogy a keresztény és magyar hivatás sem választható szét (bár ezt napjaink közéletében is sajnos sokan megkérdőjelezik).
Az előadásban nyomon követem Sík Sándor egyedülálló költői, színdarabírói, irodalomtörténészi és példa adó papi szerzetesi,cserkészvezetői tevékenységét, rámutatva, hogy a két világháborút, két ellentétes irányú „forradalmat”, trianoni országcsonkítást, bécsi döntéseket, barna és vörös diktatúrát végigszenvedő haza magyarságát kellett lelki és
poétai szolgálatával gyógyítgatnia, a reménység és a bizalom erejével erősítenie, s e téren kimagaslik személyisége kortársai közösségében is. Az előadás címébe emelt verssora első világháborús tábori lelkészi szolgálata idejéből idézi útmutató hitvallását, és egyben teszi megrendítően aktuálissá biztatását a mában: „Viselős az idő! – Meg kell születni már / meg akar már születni / A förtelmek esztendejének / Pokolméhében a nagy szabadító: / A könny! A közös, szent, emberi könny!” „Sírókkal sírni tanulj, szívem…” – írja. (Ének minden emberhez, A költő háborús imádsága) Mert megújulás, újrakezdés csak bűnbánat révén lehetséges; csak a bűnbánat vezethet lelki-erkölcsi változásra, megújulásra – s ez Örök Üzenet.

Írta: Toldi Éva
Helyszín: Jókai Mór Művelődési Központ
Cím: 2040 Budaörs, Szabadság út 26.